Elhunyt Petrovics Emil zeneszerző

Életének 82. évében elhunyt Petrovics Emil kétszeres Kossuth-díjas zeneszerző, érdemes és kiváló művész.

Petrovics Emil 2010 februárjában

MTI / Kollányi Péter

Elhunyt Petrovics Emil zeneszerző, akinek kompozíciói között operák és hangszeres művek egyaránt szerepelnek, számos színdarabhoz és több tucat filmhez is írt zenéket. Dolgozott a Színház- és Filmművészeti Főiskola és a Zeneakadémia tanáraként, valamint a Magyar Állami Operaház igazgatójaként, illetve főzeneigazgatójaként. Temetéséről később intézkednek.

Zeneszerzői munkásságáért 1966-ban és 2006-ban megkapta a Kossuth-díjat, két alkalommal ismerték el tevékenységét Erkel-díjjal (1960, 1963), érdemes művész (1975) és kiváló művész (1982) kitüntetést kapott. A Hazám-díj és a Bartók Béla-Pásztory Ditta-díj kitüntetettje, 2005-ben életművéért a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést adományozták neki.

A jugoszláviai Nagybecskereken (Zrenjanin) született, szerb édesapja újságíró volt, anyja a második világháború alatt költözött gyermekeivel Budapestre. Farkas Ferenc tanítványaként végzett a Zeneakadémia zeneszerzés szakán. Az 1955-ös varsói VIT-en kitüntették szerb népdalfeldolgozását, vonósnégyeséért Liége-ben kapott díjat. Hubay Miklós író szövegkönyvére született 1961-ben első operája, a világháború borzalmait felidéző, antifasiszta C'est la guerre (Ilyen a háború).

1962-ben Arisztophanész Lysistraté című színműve, majd 1969-ben Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése alapján komponált operát, Oscar Wilde nyomán balettet írt (Salome, 1979). Gyakran fordult Petőfi, Ady, Vörösmarty, Szabó Lőrinc, Weöres Sándor, Nagy László verseihez, Babits Jónás könyvéből oratóriumot írt, József Attila költeményeiből született A Dunánál című kantátája Budapest egyesítésének 125. évfordulójára.

Hangszeres művei közt szerepel két szimfónia, három vonósnégyes, fuvolaverseny, fúvósötös, zongoraverseny. Számos színdarabhoz és több tucat filmhez komponált zenéket.

1959-ben Ravelről írt monográfiát, az utóbbi években Önarckép - álarc nélkül (1930-1966, 1967-2007) címmel, két kötetben jelentek meg kendőzetlenül őszinte visszaemlékezései.