Mácsai Pál, a színház igazgatója elmondta: mivel a magyar kabarétörténetben páratlanul hosszú szériát játszott ebben a színházban a művész, úgy gondolták ennek a lábnyomnak itt a helye, ezért elhelyezték a teátrum előcsarnokában. Hozzátette: 1997-ben az örökös tagsághoz készítették el Hofi Géza lábnyomát, amelyet halála miatt már nem avattak fel a Budapesti Operettszínház előtt a Nagymező utcában.

Horváth Ádám - aki a művész legtöbb televíziós felvételének rendezője volt - Hofi Géza lábnyomának avatásakor elmondta: az alkotás szimbólum, mert ebben a színházban nem találnánk olyan pontot, ahol Hofi Gézának ne lenne lábnyoma. Mint mondta: két hosszú szériát - a Hoféliát és az Élelem bérét - játszott itt a művész, ez sok száz előadást jelentett. Bár a zene ugyanaz maradt, a szöveg mindig változott, érdemes volt újra és újra megnézni az előadást. Horváth Ádám az alkotás leleplezésekor kiemelte: a lábnyom itt marad és figyelmeztet arra, hogy dolgozott itt egy nagy művész, akinek szelleme most is itt van.

Az alkotás gyerekcipőt, két bal lábat ábrázol. Ehhez kapcsolódva Mácsai Pál hozzáfűzte: Hofi Géza tudja, hogy a bohóc egyrészt gyerek - megőrzi, kíváncsiságát, nyitottságát incselkedő hajlamát -, másrészt pedig, amit ér, amit lát, abból viccet csinál. „Bár volnának sokan ilyen bohócok” - mondta. Az emlékmű avatásán Kövér Ildikó, Hofi Géza özvegye is részt vett.

Hofi Géza (1936-2002) Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar humorista, előadóművész, színművész, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, a magyar kabaré történetének egyik leghíresebb és legtöbbet emlegetett alakja. A magyar kabaréműfaj külön úton járó, kiemelkedő népszerűségű mestere, aki önálló produkcióival egyéni stílust teremtett.