Lassan itt az ideje, hogy az is belevesse magát a karácsonyt megelőző ajándékhajszába, aki eddig tudatosan távol tartotta magát a zsúfolt plázáktól, kirakodóvásároktól. Íme, egy kis kedvcsináló az 1930-as 40-es évekből fennmaradt mozgóképes dokumentumok alapján, melyek a Filmhíradók Online-on találhatók.

Karácsonyfát a Duna-partról  (1931)

Míg napjainkban piacokon, forgalmas tereken és bevásárlóközpontok parkolóiban is lehet fenyőt zsákmányolni még karácsony napján is – legyen szó normand-, luc- vagy akár ezüstfenyőről –, addig a harmincas évek elején a székelyföldi fenyőfának is volt becsülete. A termelők Erdélyből utaztak a fővárosba, hogy fenyőfáikat eladják. A Szabadság híd lábánál tágas placcon kínálták az árut: a terebélyes fa volt a módi, amit alapos válogatás és hosszas nézelődés után illett – még jóval az ünnep előtt – megvenni.

Kézzel vart babák magyaros ruhában, bőgő macik és bábok (1932)

Nem hercegnős vagy tündérszerű Barbie-baba, Thomas gőzmozdony vagy műanyag dinó, hanem kézzel varrt baba magyaros ruhában, bőgő maci és állatos báb kerültek a kisgyerekes házakban a karácsonyfa alá az 1930-as években. A különféle nőmozgalmaknak, jótékonysági egyleteknek köszönhetően a lányok, asszonyok karácsony előtt összeültek, hogy kézzel varrjanak játékokat, részben azért, hogy így támogassák a hazai ipart, részben pedig a közös munka öröméért: a holmik egy részét ugyanis jótékony célokra szánták.

Főzőbemutató a Magyar Elektromos Művek boszorkánykonyhájában (1933)

Idén is három konyhaguru – Jamie Oliver, Nigella Lawson és Gordon Ramsey – gyors és ízletes karácsonyi szupermenüinek elkészítését aszisztálhatjuk végig a főzőcsatornákon az adventi időszakban. A harmincas években is voltak karácsony előtti „főzőshow-k”, igaz, kicsit más jellegűek, mondhatni, célirányosak. A Honvéd utcai Elektromos Házban például a „modern villamos háztartási készülékek” használatát mutatták be háziasszonyoknak, akik új recepteket is megtanulhattak a sütő kezelésén kívül. Ami ideális és modern karácsonyi ajándék volt.

A szegények, árvák ellátása (1935)

Többnyire kinőtt ruhák és tartós élelmiszerek, meg egy kis édesség kerül azokba a csomagokba, amelyeket karácsony előtt néhány alapítvány szétoszt a rászorulók között. A harmincas években nagy hangsúlyt fektettek az árvák, a szegények és nyomorultak megsegítésére. A fővárosban minden évben felállították a „mindenki karácsonyfáját, melynél élelmiszereket osztottak a rászorulóknak. A jótékonysági egyletek mindennapi használati cikkekből, élelmiszerekből és finomságokból – kalács, sütemény – állítottak össze több ezer csomagot, ezeket aztán teharautóval szállítottak el a szegényekhez. A szeretetotthonokban – a pestszenterzsébeti intézmény Horthy Miklósné nevét viselte – nevelkedő árva gyerekek is kaptak ajándékot karácsonykor: praktikusan ruhát vagy játékot.

Aranyvasárnap a fővárosban: roham az utolsó napon (1935)

Kígyózó sorok a pénztáraknál, izzadó tömeg a plázákban, kapkodás, hogy mindenkinek jusson ajándék a fa alá – általános tünetek aranyvasárnap. Nem volt ez másképp a harmincas években sem: szorgosan csomagoló kezek, csattogó pénztárgépek és hömpölygő, áruk között válogató tömeg árulkodott arról, hogy sokan még aranyvasárnap is vásároltak. A Magyar Divatcsarnokba 1935 aranyvasárnapján több mint százezer ember látogatott el, a korabeli híradás szerint.

Karácsonyi pulyka külföldre (1939)

Hal, pulyka és töltött káposzta kerül a legtöbb magyar család asztalára karácsonykor. Minőségi nyersanyaghoz viszont csak a csarnokokban vagy a hentesáru üzletekben lehet hozzájutni. „A nagy keresletnek örvendő magyar pulykából”, melyet vidéki tenyésztők neveltek, a harmincas években az ünnepek előtt tetemes mennyiséget szállítottak külföldre.

„Céges” karácsonyi ajándék a vasutasok gyerekeinek (1940)

Karácsonyi egyencsomagra – naptárral, könyvvel vagy bögrével – néhol extra karácsonyi juttatásra, vagy 13. havi bérre számíthat ma az alkalmazottak egy része. A harmincas-negyvenes években az állami cégek, szakszervezetek gondoltak a dolgozók gyerekeire is. A Marx Vasutas Szakosztálya például több száz szeretetcsomagot osztott ki a MÁV-alkalmazottak gyerekeinek a Nyugati pályaudvar várótermében.

Karácsony a fronton (1942-1944)

Gyertyagyújtás, közös éneklés, ajándékozás és karácsonyi vacsora: december 24-én így vagy úgy, de mindenkinél a család kerül a középpontba. A második világháború idején jelképesen a fronton harcoló katonák is megünnepelték a karácsonyt: volt tábori fa – melyen az otthonról kapott csomagocska és levél lógott – és közös tábori ima. A háborúba vezényelt katonák hozzátartozói számára december 24. a remény jelképe volt, hogy hamarosan véget ér a háború. 1944-ben már nem voltak csillogó pesti kirakatok, szép ajándékok, sem gondtalan családok. Ahogy a korabeli filmhíradóban is elhangzott, „a vér és vas irgalmatlan ereje elsodort mindent, ami a régi karácsonyokon különbséget tett magyar és magyar között”.