hvg.hu: Ma már látható, egy kirúgott 62 éves színész csak annyi érdeklődést kelt, mint egy 62 éves ki nem rúgott. Eltelt egy hét: történt azóta valami?

Galkó Balázs: Semmi azon kívül, hogy játszom azokban a darabokban, amikben benne vagyok. Ez egy olyan ország, ahol fel sem tűnik, ha nyáron egy eltévedt mikulás a szánkóját vonszolja. Ezt persze Hrabal írta, de én már korábban eljátszottam Kapolcson, sőt – tulajdonképpen mindig ezt a szerepet játszottam.

hvg.hu: Az új direktor akár fel is ismerhette, hogy a nyári mikulás szánkóval szerepben Galkó a legprofibb, de nyilván megengedhető, hogy az Új Színházban, ha lesz is ilyen szerep, azt más szerepfelfogásban kívánja eljátszatni. Meg az is érthető, ha eltávolítja azt, aki nem illik az új koncepcióhoz. Ön a volt igazgató barátja, ráadásul bajkeverő hírében áll. Minden igazgató így tenne, nem?

G. B.: Persze, érthető. A miért nem érhető. Dörner Gyuri – nekem változatlanul Gyuri, mert évtizedek óta ismerjük egymást – azt mondta, neki olyan színészekre van szüksége, akik hisznek istenben vagy valamiféle más dimenziók létezésében. Egy színházban sokféle kritériuma van az alkalmazásnak, a társulati tagsághoz való tartozásnak, de valljuk be: ekkora hülyeséget már régen hallottunk. A más dimenziókra hivatkozni csak blöff, az istenre való hivatkozással már jobban kell vigyázni. A teremtőnek tök mindegy, hisznek-e benne vagy sem. Gyurinak jobb lett volna azt mondania, hogy te egy olyan gólem vagy, aki hol zsidónak, hol cigánynak vallja magát, és majd szólunk, ha éppen ez darab lesz műsoron. Engem nem a színház, mint szertartásforma köt a teremtőhöz, hanem a bódulataim. 

Fazekas István

hvg.hu: Ilyen például a József Attilát megjelenítő vallása is?

G. B.: József Attila nem hit, hanem tapasztalás. Azt szoktam mondani a tanítványaimnak, itt, az újszínházas stúdiósoknak, hogy a Bibliában minden benne van, ami pedig a vulgáta lezárása után történt, az Shakespeare-ben van benne, és ami Shakespeare halála után következett fontos lényegi változás a világban, az benne van József Attilában. Mindenkinek ajánlom: próbáljon három órán át József Attila szövegeket mondani, de az a fontos, hogy ne suttogva, mormolva, mint egy imát, hanem hangosan. A harmadik óra után egy másik tudatállapot áll be.

hvg.hu: Nem az lehet a baj, hogy túllépi a színészeknek kijelölt határt? A színházban is, meg színházon kívül is?

G. B.: Mert elmondtam azt, ami nem tetszik a színházi pályázattal kapcsolatban? Vagy az a baj, hogy a Nemzeti Galériában megnéztem a Kerényi-képkiállítást, amivel nem az a probléma, hogy az összes festő egyforma méretű keretbe festette meg a saját művét, hanem az a baja, hogy a képek mellé ők maguk magyarázatot írtak, és én ezt egy csoportos látogatáson felolvastam? Nem karikíroztam, csak felolvastam, mint egy rádióbemondó. Vannak festők, Gulácsy, Csontváry, Kondor, akik tudtak írni, a mostaniak nem tudnak. Kimentem a tévé előtt éhségsztrájkolókhoz is, mert azt gondoltam, az egy vicc, hogy egy olyan országban nem engedik éhségsztrájkolni őket, ahol engedik éhezni az embereket.

Azért lépem túl, mert én nem úgy vagyok színész, mint Gáspár Sándor vagy Hirtling István. Rossz színész vagyok, ami azt jelenti: másként jó. Olyan jelenlétet sugározok, amit senki más. Őszintén szólva, nem nagyon érdekel, mit akar a néző, mert egy istentiszteletnek nem az a lényege, hányan vesznek részt rajta. Az istentisztelet lényege, hogy istentiszteletnek lenni kell. Azt amit szakmának hívnak, nem tudom és nem is érdekel. Valószínűleg nem mondok újat azzal, hogy a színészet nem művészet.

hvg.hu: Ha már elmondta a színészettel kapcsolatos saját meghatározását, definiálná a művészet szó jelentését is? Olyan interpretációt kérünk, amit mindenki ért.

G. B.: Azokra hivatkozok, akik létrehozták a Természetes Vészek Kollektívát. Vannak természetes vészek és művészek. Az előbbi vagyok.

Fazekas István

hvg.hu: Mit fog csinálni, ha a jövőben elkerülik a szerepek, a színházigazgatók nem tesznek ajánlatot, ráadásul Kapolcs, amely fesztiválnak a művészeti vezetője, állandóan bajban van.

G. B.: Régebben úgy éreztem, soha nem érek a mondandóm végére. Talán ezért használom sokszor a befejezetlen gondolatokat lezáró, továbbgondolásra biztató három pontot. Mostanában viszont azt is érzem, ideje kitenni azt a bizonyos pontot. Elköltöztem a családomtól, albérletben élek, van kádam, van forró vizem és van egy klasszikus beretvám. Még az is lehet, használni fogom. Én nem fogok az utcán aludni, azt a luxust nem engedem meg magamnak.

hvg.hu: Nem tűnik ennyire elkeseredettnek.

G. B.: Mondtam, rossz színész vagyok.

hvg.hu: Az tényleg igaz, hogy kijelentette: a színházban az ön háromméteres körzetében mindenki rágyújthat?

G.B.: Az én háromméteres körzetemben mindenki azt csinál, ami jólesik neki.