A tavasz egyik nagy dobásaként tálalta az RTL Klub legújabb vetélkedőjét, ami lexikai tudás helyett kizárólag a jelentkezők ügyességére épít. Az 1 perc és nyersz nyitó adása tegnap le is futott. Nem csak a játékosok fogták a fejüket.

Amikor az első delikvens, egy szimpatikus, családos férfi, láthatóan óriási zavarban az arénába lépett - mert hát mégiscsak kamerák kereszttüzében kellett megmutatnia, hogyan tud 60 másodperc alatt műanyag poharakat pakolni egymás alá úgy, hogy eljusson a pirosig, majd a kész tornyot lerakja az előtte lévő asztalra -, de kétszer is elrontotta feladatot, a nézőben bizonyára felmerült a kérdés, valóban végig kell-e néznie, hogy a szerencsétlen harmadszor is nekifut a gyűlölt pohártorony-építésnek. Amikor kis híján könnyekre fakadt, mondván, ezt neki otthon 50 másodperc alatt sikerült megcsinálnia, nem tudja, hogy az adásban miért bénázik, már éreztük: nagy a baj. Amikor a műsorvezető, a Balázs show vendégein, A széf és a Való Világ különc játékosain megedződött Sebestyén Balázs indítványozta, hogy nyugodjon meg, szedje össze magát, tudtuk, jön még ennél rosszabb.

És valóban. „Ordíts egy nagyot, hátha attól megkönnyebbülsz” - valahogy így hangzott pszichológus-Balázs tanácsa, aki, lássuk be, igazán profin kezeli a problémás, nehéz természetű vagy ideggyenge játékosokat. Az ötlet bevált, a közönség biztatása és sikoltozása közepette a játékos elordította magát: „Megcsinálom!”. Valahogy úgy, ahogy az atlantai olimpián döntőbe jutott amerikai női tornászcsapat edzője, a magyar származású Károlyi Béla a sérült Kerrie Strug ugrása előtt elkiáltotta magát: „You can do it!”, azaz „meg tudod csinálni”. A tornászlány meg is csinálta, legyőzték az oroszokat. Igaz, utána ölben kellett a dobogóra vinni. Aztán meg a kórházba. De neki megérte. Csak reméljük, hogy ezúttal nem lesz kabala-kurjantás a megcsinálomból.

Az 1 perc és nyersz! játékosa összeszedte magát, becsületére legyen mondva, harmadik nekifutásra végül teljesítette a kezdő szintet. Egészen az ötödik feladatig nem volt gond, akkor azonban asztalokra dobált műanyag palackok képében beütött a krach - egyik sem állt meg a talpán. Elúszott az egymillió forint, megindult a könnycunami. Kétségkívül megható, amikor egy családapa nem jut szóhoz a kétségbeeséstől, mert elbukta a játékot. Amikor kamasz fia a nyakába borulva azzal vigasztalja, hogy „többet nyertél már vele, semmi baj”. Amikor a műsorvezető rávilágít, hogy „ami benned van, amekkora szívvel ezt a játékot játszottad, az számít”. Amikor kiderül, hogy ő valójában egy hős, és hogy „ez a játék mekkora érzelmeket tud kiváltani.” Egyből megérti az ember, hogy Amerikában miért olyan népszerű a műsor. (Itthon is sokakat megmozgatott, ahogy az ügyességüket tesztelők YouTube-ra feltöltött amatőr videóiból látszik.)

A recept egyszerű: végy egy hétköznapi embert, állítsd a kamerák elé, adj neki normális körülmények között egyszerűen megoldható feladatokat, tedd hozzá az izgalomfaktort, és kész a show. Az ügyességi játékok valójában nem nehezek, mielőtt adásba kerülnek, a jelentkezők otthon gyakorolnak, de akkor persze még nem számolnak legádázabb ellenségükkel, a félelemmel. Meg azzal, hogy az asztal a stúdióban kerekebb, a padló pedig csúszósabb, mint otthon. Nem segít az sem, hogy minden szint előtt elindul a visszaszámlálás: „A játék hamarosan kezdődik. Három, kettő, egy... ”.

Az elgondolás egyébként nem rossz, a nézők szeretnek drukkolni a szomszéd fiúnak, aki „bejutott a tévébe” és olyan szépen csúzlizik, ahogy azt is szívesen nézik, ha egy-egy kevésbé szimpatikus játékos a maga köré tekert vécépapírral küzd. Ilyen is lesz. Azt még jobban szeretik, ha a szemük előtt „táncol” egy mutatós dekoltázs. A második játékos, egy fiatal szőke lány esetében pontosan ez történt. Merthogy földre hasalva, golyóval eldönteni egy méterekkel hátrább helyezett, álló ceruzát csak úgy lehet, ha a játékos figyelmen kívül hagyja kivágott pólóját, és az abból kivillanó valamit. De ezzel még nem is lenne baj - mégiscsak tudta, mihez öltözik -, ha a műsorvezető nem érezné úgy, hogy pikáns poénokkal fel lehet dobni az akciót. „Lassan, mert fogy a golyó”, „Ajjaj, Barbi (...) Áll a ceruza”. Hát ...

A műsor eredetije Minute To Win It néven 2010 tavaszán debütált az amerikai NBC csatornán. Tíz feladat per fő, mindegyikre 60 másodperc jut, összesen három élet. És persze a nyeremény, tízmillió forint. Már csak az a kérdés, hogy egy széria után a feladatgyárosok és a játékosok tudnak-e majd újat mutatni.