szerző:
Lukács Andrea
Tetszett a cikk?

Van-e rock and roll élet Magyarországon? Papp Szabi elmondja. A többiek is.

Beléjük kellett szeretni. Először is Szabiba, ami azért nem volt nehéz, mert a Valahol messze – Soerii&Poolekes kitérő – himbálózó mikrofonja mögül, amikor megszólal, azaz elkezdi kiereszteni hangját, attól nem nehéz elolvadni. Meg attól sem, amikor a kamera hátrál és kiderül, hogy trikó-kabát kombináció van rajta, ami valamiért csak rockereknek meg melegeknek áll jól, de nekik nagyon. És akkor párosul még hozzá egy mozgás is, ami feltehetőleg abból adódik, hogy örökmozgó a pasi: ez a legújabb Supernem videoklipből is kiderül. Az Irány a moziba be című dalban egy másik összeállításban – piros póló, piros cipő – rángatja a gitárt, és nem egyszerűen dalol vagy dudorászik, hanem torkaszakadtából énekel. Mintha legalábbis élete függne attól, hogy „a tűzzel, vassal, nádihegedűvel” érkező angyalt a földre terítse. És közben nem érdekli a képzavar.

Papp Szabi egyesek szerint furcsán mozog, és nem csupán a színpadon. Feltehetőleg azért dadog – mármint ha nem énekel. A szavak a szájpadlásához érkezve összekuszálódnak, a nyelvéről pedig máshogy bukfenceznek ki, mint más halandók esetében. A karjaival is állandóan hadonászik, az ujjaiból is rázná ki a mondanivalóját. Ő mondta egyszer: ha nem szerepelhet, elvonási tünetei vannak. Biztos mindenki jobban jár, ha ez nem történik meg. Gitárt azért fog, hogy kordában tartsa a ficánkolást, „egy húrt pengetek csak, a többi azért van, hogy feszítse a nyakat” – mondja.

Neki találták ki a háromakkordos rockot, és a frontemberséget is. Vagy épp fordítva, az ilyen emberek keletkeztették ezt a zsánert, mely csakis arról az őrültségről szól, amit a népesség 99,99 százaléka nem enged meg magának, a maradék 0,01 pedig úgy mozog, mint Jagger, úgy tárja szét a karját, mint Jared Leto, vagy úgy csinálja, mint Papp Szabi. A nők egy mély sóhaj után lazítanak a melltartójukon, és engedik, hogy hevesebben verjen a szívük.

Mózsik, Papp, Pulius - Supernem
©

Nekem viszont nem csak vele van találkozóm, hanem mindhárom eredeti supermen-, azaz Supernemmel, akik 2002-ben megalapították a zenekart, és azóta boldogan élnek, sőt még eggyel boldogabban, amióta 2011-ben kiegészültek egy billentyűssel (Kubányi Bálint). A dobos és a gitáros pont annyival nyugodtabb, amennyire a térfelük ezt megkívánja, és ahol már tíz éve tökéletes az összhang. Legalábbis ez az első benyomás róluk, miután az egyik megkérdezi, mit iszom, a másik megmondja hova üljek, a harmadik pedig szóval tart. Pulius Tibor gitáros, görög istenekhez, de legalábbis félistenekhez hasonlító fürtjeivel és kölyökképével sebtiben összefoglalta az előző esti bulijuk eredményeit: „a lányvécében kötöttünk megint ki, asszem ezek szerelmesek belém”, Szabi helyesel, és hozzáfűzi „én is az vagyok”.

A dobosuk, Mózsik Imre a legidősebb, a legkomolyabb, olyan apukás, aki azt mondja, volt idő, amikor azt hitte, bedarálja a nem rock and roll konvenció: a törlesztőrészlettel megkeserített hétköznapok, az irodai nyolctól-ötig, amiből a szombat esti sörözések zökkentik csak ki a férfit. A sarki kocsmában, annak a rockegyüttesnek a háttérzajával, amely most inkább vele szól. Ő a politikus alkat a csapatban, ő látta el éllel Szabi szövegeit az első három lemezen. A punkból jön ez a látásmód, de negyven fölött már az anarchia szelídített verziójával egészül ki: „Nem tükrözi az ember spirituális mivoltát sem a politika, sem az egyház, mert nem a mindennapi igényeket veszi figyelembe, és nem foglalkozik a lélekkel és boldogsággal”. És rámutat Puliusra, aki dühöngve lobogtatja a mikuláscsomagot, melyet öt perc késés után vágott hozzá a parkolóőr. Ő pedig azzal illusztrálja az imént elhangzottakat, hogy kijelenti: „Nem fogom kifizetni”.

©

A rock n’ roll életen is kifog olykor a bürokrácia és a büntetésre berendezkedett valóság. De belefér a tescós vásárlás, és piacozás is. Mi nem? „A mindennapi sport például” – mondja Pulius, aki ezzel arra utal, hogy nem is félisten, hanem sima földi halandó, olyan Párisz-féle, aki miatt azért Trója csúnyán bebukta.

El lehet dönteni, hogy irigylésreméltó-e ez az élet. Kívülről úgy tűnik, csak a bulizásról szól, és belülről sincs ez nagyon másképp, a rosszallók csak azt felejtik el: ők is dönthettek volna így. A Supernem erre tette fel az életét, ebből szerzi és ebbe fekteti minden energiáját, saját zsebből csinálja meg magát. Hamar letértek arról az útról, amelyet sokan a gyors siker érdekében választanak, és amely Mózsik szerint „a mai magyar zenei valóságot egyáltalán nem adja vissza”. A média által generált zenekarok szerinte csupán a sztárkultuszra specializálódnak, ami minden, csak nem időtálló és hiteles. Legalábbis hamar kifullad. „A közönségünk leszarja azokat a tévéket, azokat a rádiókat és újságokat, melyek ezeket teremtik.” A rajongóink kikérnék maguknak, ha a Supernem ebben a kulisszában szerepet vállalna. „Bár a Grammy-díjamat szívesen mutogatnám, akár egy bulvárlap címlapján is” - fűzi hozzá Pulius.

Az internet és a közösségi média segítségével duzzasztja a Supernem a rajongói bázist, a koncertek, a fesztiválozás és a folyamatos partijelenlét pedig pont oda teszi őket, ahol szeretnének lenni, és ahol jól érzik magukat. Nem volt ez mindig így, de nem is voltak ennyire kiforrottak zeneileg. A billentyűs csatlakozását, és a mentori szerepet is betöltő producert tartják a siker egyik zálogának. „Az első öt év érzelemvilágát csupán a zúzás határozta meg, de az véges dolog, nem akartuk halálra unni magunkat a számainktól” – mondja Mózsik, ezért aztán nyitottak, és továbbléptek. A Tudományos Fantasztikus Popot egekbe magasztalták a kritikusok, a Hova megy, Ki? című szám klipjét ugyancsak. A csattanóért kiruccantak New Yorkba, egyetlenegy snittért a Times Square-re. Lehet egy ilyen gesztuson fintorogni, és nagyképűnek gondolni. De ki tenne ilyet? „Az, aki szerint, ha valaki határozottan mond valamit, mert nagyon hisz benne, az el van szállva magától” – legyint Pulius. A Supernem csupán ki szeretné szolgálni a rock and rollt. Mi jár ezzel? Nyitott női vécé, sok-sok röhögés és némi fatalizmus. Az élő zenélésről például soha nem mondanának le, ez pedig az a mezsgye, ami elválasztja a sokat láttatott fantomzenekarokat az igaziaktól. Az idő majd igazolja, hogy ők azok-e.

©

 

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Föld körüli pályára állt egy mókás kerti törpe

Föld körüli pályára állt egy mókás kerti törpe

Az idősszervezet szerint az ingyenes maszk hasznosabb lenne, mint a vásárlási idősáv

Az idősszervezet szerint az ingyenes maszk hasznosabb lenne, mint a vásárlási idősáv

Óránként többször felébresztik Epstein volt barátnőjét a börtönben

Óránként többször felébresztik Epstein volt barátnőjét a börtönben