Az iPhone lett a legjobb barátom

Az iPhone egyik webszpotján John Malkovich egy karosszékben ülve szürcsölgeti kávéját, miközben klasszikus zenét hallgat. Hirtelen megtörik az idill, Malkovich felemeli az iPhone-ját és az egzisztencialista filozófiáról kezd el vele csevegni az iPhone beszédfelismerő programján, a Siri-n keresztül.  Egy másik szpoton Samuel L. Jackson amerikai színész kér tanácsot az esti randi helyszínét illetően iPhone-jától.

Zooey Dechanel amerikai színésznő pedig képes egy egész esős vasárnap délutánt iPhone-ja társaságában eltölteni. Az iPhone ikonikus kulturális figurákat megszólaltató szpotjai mintha azt üzennék: egészen kellemes kulturális élményeink lehetnek, persze csak akkor, ha van iPhone-unk. 

Az 1980-ban elhunyt médiateoretikus, Marshall McLuhan digitális korként prognosztizálta jelenünket, amelyben az internetes fórumok szervezik újra a közösségeket. iPhone-jainkon, wifi-s laptopjainkon keresztül szerinte egyetlen global village lakói lettünk, minden információ egy perc alatt jut el a világ másik felébe, ezért semmilyen történést sem érzünk távolinak magunktól. És tényleg feltehetjük a kérdést: vajon hat évvel ezelőtt, okostelefonok nélkül is így alakult volna az arab tavasz?  Vagy legalábbis mobilvideók híján lett volna ekkora érdeklődés a nyugati országok részéről?

Amíg Gutenberg korában a szem volt a fő érzékszerv, addig mára − legalábbis McLuhan szerint − a fül és a kéz váltak a legtöbbet használt érzékszerveinkké. SMS-ezünk, posztolunk és megosztunk a Facebook-on, és mindenek előtt kís ikonokat érintgetünk az okostelefonon, amelyek grafikája szinte kívántatja, hogy percenként nyomkodjuk őket.

Közben egyre kevesebbet használjuk a szánkat. Vagy legalábbis csak a legszükségesebbekre. Például, hogy az iPhone új beszédprogramján, a Siri-n keresztül parancsokat adjunk a telefonunknak. Sherry Turkle amerikai szociológus szerint az okostelefonok megjelenésével számottevően csökkentek szociális interakcióink, illetve személyes beszélgetéseink száma. A szociológusnő a Der Spiegel című hetilapban megjelent interjúban korjelenségként emlegette az Apple USA-ban futó webszpotjait, amelyek azt erősítik a felhasználókban, hogy az iPhone a legjobb barátjuk.

Az okostelefonokat éppen telefonálásra használjuk a legkevesebbet. Különösen igaz ez az iPhone-okra, amelyekre a legbugyutábbtól az ínyenceknek szólókig, megszámolhatatlan applikáció tölthető le, a legtöbb ingyen.  A Time magazin felmérése szerint 2011 legtöbbször letöltött játéka egy meglepően egyszerű ügyességi játék volt. Az Angry Birds valóban nem bonyolult játék: a zöld malacok elvették a szárnyuktól megfosztott (valószínűleg ezért mérges) madarak tojásait. A madarakat csúzlival kell kilőni, s ha megfelelően rajzoljuk meg ujjunkkal az ívet, akkor eltalálják a zöld malacokat és sikerül megmenteni a tojásaikat. Remek szórakozás sorban állás közben.

Applikációk kultúrsznoboknak

Az Online College oldalán kimondottan kultúrsznoboknak gyűjtötték össze a 100 legjobb iPhone-ra letölthető kultúr-applikációt. A felsorolás olyan applikációkat tartalmaz, mint személyre szóló bornaptár összeállítását, kínai metrótérképet, algériai útikalauzt, spanyol nyelvfejlesztő programot, japán kifejezéseket, mozi, étterem és koncert ajánlót.

A legtöbb nagy múzeum már évekkel ezelőtt felismerte az iPhone-ban lévő potenciált. Saját iPhone applikációja van például a Guggenheim múzeumainak szerte a világon és a Tate Modern-nek is. A Tate Trumps iPhone App tulajdonképpen egy múzeumi guideline-ként működik, amivel a saját iPhone-unkban kereshetünk rá a kiállított tárgyakra. Az applikáció Buttle módjában pedig a program segít elképzelni, hogyan harcolnának bizonyos műtárgyak, ha megelevenednének. Egy kis Picasso kontra Klimt?  De a program segítségével létre lehet hozni saját galériát is a kedvencekből, illetve műtárgyfelismerő játékot játszani a barátokkal. 

wikipedia.org

Sherry Turkle amerikai szociológus szerint az okostelefonok működési elve az érzéseink, gondolataink azonnali megosztásán alapul. „Az okostelefon-korszak jelszava: „Részt veszek, tehát vagyok!” Ugyanakkor érdekes, hogy közvetlen barátainkat vagy kollégáinkat is inkább SMS-ben szólítjuk meg, mint sem hogy felhívnánk őket.

Turkle szerint ezzel csak az a probléma, hogy  az élő beszédhez sokkal komplexebb gondolkodásmód szükséges, mint az íráshoz, pláne, ha egy 160 karakteres SMS-ről van szó, amiben a lényegre kell szorítkoznunk: „Hogy mondjam el milyen nagyon szeretlek én ha bakker/ nem áll rendelkezésre több csak 160 karakter” (Varró Dániel: SMS-versek, a Szívdesszert című kötetből – a szerk.)

Csak akkor olvassa, ha ön csalja házastársát!

Nem csak mozi és étterem ajánló, illetve reflexeket fejlesztő játékprogramok tucatja lapulhat egy iPhone-ban, hanem egy iPhone applikáció jó baráthoz illően a férjüket vagy feleségüket csaló felhasználókat is védi a lebukástól. Az applikáció leírásában védettebb magánéletet ígérnek a leendő felhasználóknak.

A működést gyakorlatban értelmezve a program segítségével eleve zárt mappába érkeznek a szerető bejövő hívásai és SMS-ei, amelyekhez a telefon tulajdonosa egy bonyolult számkóddal fér hozzá. Az iPhone applikációnak köszönhetően tehát minimálisra csökkenthető a lebukás kockázata.

Az okostelefonok, különösen az iPhone-ok szinte teljes hozzáférést biztosítanak a világhoz, ugyanakkor részben nekik köszönhetjük állandó frusztráltságunkat is. A legtöbb munkahelyen magától értetődő elvárás, hogy az alkalmazott e-mail fiókja össze legyen kötve a mobiltelefonjával.

Egy német információ technológiával foglalkozó cég, a Bitkom Information Technologie által nem régen végzett felmérés szerint a megkérdezett német irodai dolgozók 88%-a munkaidőn túl is hajlandó lenne válaszolni munkával kapcsolatos SMS-ekre és e-mail-ekre, hogy ha szükséges. 29%-uk rendszeresen, munkaidőn túl is elérhető a főnök, kollégák és kiemelt ügyfelek számára, 34%-uk pedig saját mobiltelefonját használja munkacélokra. Az eredmény pedig az immár Németországban is fogalommá vált burnout, azaz kiégés.

Az idegkimerülés miatti betegszabadság naponta közel 400 euro kiesést eredményez a német magánvállalkozásoknak. Persze ebben nem a technika a hibás, hiszen arról nem tehetnek az okostelefonok, hogy hogyan használjuk őket. „A legtöbbször nem is a főnökök azok, akik állandó elérhetőségre kényszerítik a munkavállalóikat, hanem magának az alkalmazottnak imponál a tudat, hogy rá mindig szükség van és ha egy percre kikapcsolja a telefonját, akkor megáll az élet a cégben”- állítja Christoph Koch, az Ich bin dann mal offline (Offline - magamon kívül vagyok) című könyv írója.