A Music Instructor Electric City című számára talán már senki nem emlékszik. Ami nem baj, mert így nem tűnik fel, hogy Ákos szigetes nagykoncertjének intrója kísértetiesen hasonlít a német elektró-dance formáció kilencvenes évek közepi művére, mind a zenében, mind a videóban. Az angol szöveg helyett itt dr. Bőzsöny Ferenc legendás narrátorhangja elmélkedik 2084 antiutópiáján, a képernyőn egy jövőbeli elektropolisz.

Aztán megjelenik az újabb redizájnon átesett sztár és kéttagú zenekara, hogy kétórás koncertjükkel végre egymásra találjon Ákos és a Sziget.

Magyarország két, nagy méretéhez képest annál több megaláztatást elszenvedett zenei szubkultúrája, a metálosok és az ákososok egyszerre kaptak elégtételt Gerendai Károlytól a Sziget nulladik napján. A halálhörgés és siralom a Hajógyári-sziget északi végén, Ákos pedig a nagyszínpadon várta a rajongókat.

Vagyis inkább ők várták Ákost. A nulladik napon általában olyan gitározó öregembereket szoktak a nagyszínpadra tenni, akik még képesek oda önerőből felmászni, és kiérdemelték már az intézmény jelzőt. Így aztán volt már ott Illés és Iron Maiden. Ákos hozzájuk képest a maga 44 évével csikó még, de intézmény jellegéhez – Kossuth-díj, ’potkívánok – kétség sem fér.

Ákos Geszti Péter mellett a másik magyar popzenei kaméleon, aki nem engedi meg magának azt a luxust, hogy évtizedeken át ugyanabban a kinyúlt bahiás pólóban énekelje ugyanazokat a számokat. Ezért újra meg újra kitalál valamit, ami köré hájpot lehet szervezni. Most a militaryboltos cuccok helyett színes, trendi ruhákba bújt, a szimfonikusokat pedig szintipopra cserélte: ezzel a szerkóval ugrott elő a kötelező füstködből kedd este a Sziget nagyszínpadán.

Az arcod egy ikon: Ákos a Sziget Nagyszínpadán - kattintson Nagyítás-fotógalériánkért!

Fazekas István

A szintizés most menő, de ettől még Ákos újabb dizájnváltása kissé erőltetett. A fiatalos cuccokban előadott ugrabugrálásból újra Geszti Péter kiabál ki, csak most éppen azt, hogy 44 éves vagyok, de a trendi huszonévesek pályáján akarok indulni. Pláne akkor, ha ezt még csöcsvillantó lányok utáni sóvárgással tetézi két szám között. Ehhez képest viszont az új számok nem túl emlékezetesek.

Ákosnak jobban áll, mikor fekete ingben, ugrándozás nélkül énekli klasszikus számait. Szerencsére a keddi koncert inkább a nagy slágerekről szólt. Így Ákosnak sem kellett sokat szívatnia magát azzal, hogy augusztus elején este tízkor napszemüvegben és szigorúan könyékig feltűrt piros műbőr dzsekiben futkos a színpadon.

Az Indiántáncot, az Ilyenek voltunkot, az Ismerj felt, és a többi slágert pedig nem csak azok a kora negyvenesek hálálták meg, akik a cégtől kunyizott napijeggyel jöttek, csak azért, hogy láthassák a kedvencüket. Ákos-kultusz van, a nagyszínpad előtti teret megtöltő, átszellemülten énekelő emberek tízezres tömegével.

Ákos bírja szusszal, nincs hiba se a showban, se a tempóban, hacsak nem a profizmus steril illata. Lepés Gábor valószínűleg csukott szemmel is elszintizne bármit, Bánfalvi Sándor pedig nem csak úgy néz ki, mint egy kiborg, hanem úgy is dobol.

Aki a kontroll-ládák mögül kikandikáló Orbán Viktort jött tetten érni, az csalódottan távozhatott. Ákos nem csak a kacsintgatós politikus számait hagyta otthon, de még a dalok közötti fárasztó világmegfejtésektől is megóvta a közönségét. Hogy ezt milyen jól tette, arra ő maga az ellenpélda, mert amikor mégis szövegelt, akkor azon problémázott, hogy mit írtak róla az interneten.

Ákosra szokás a magyar pop Wass Albertjeként tekinteni. Persze az elmúlt években ő maga is megdolgozott azért, hogy tömegek imádják és utálják egyszerre.  De az a helyzet, hogy mindezzel együtt Ákossal az ég világon semmi baj nincs. Kedd este tökéletesen bebizonyította, hogy ő egy ideális popsztár, még ha maga erről esetleg mást is gondol.