Mint a Budapesti Történeti Múzeum honlapján olvasható, a Havas Zoltán ásatásvezető régész irányításával végzett feltárások során a korábbi pince által nem érintett, összesen 85 négyzetméteres felületen egy hosszú fal, valószínűleg egy kőkerítés került elő egy 1,8 méter széles bejárattal. A fal egyik oldalán megfigyelhető volt a lapos kövekkel fedett római kor járószint is.

Magának a falnak csupán a legalsó, illetve helyenként az alsó két kősora maradt fenn, azonban északkelet-délnyugati iránya teljesen megegyezik az innen 180 méterre, 1933-ban feltárt csúcshegyi villa főépületének falaiéval.

A falak mellett kelta kori (Kr.u. I. századi) és kora római kerámiatöredékek is előkerültek jelentősebb mennyiségű II-IV. századi római lelettel együtt. A fémkeresős átvizsgálás során több római érmet sikerült találni.

A gyönyörű kilátással rendelkező csúcshegyi villa a Kr.u. III. század elején épült egy mesterséges teraszra, vízellátását a közeli forrásból csatornán át biztosították. A körülbelül 400 négyzetméteres, téglalap alakú, tornácos, hideg és meleg vizű fürdőmedencével ellátott épület a szokásos lakó-, étkező-, fogadó- és bejárati helyiségekből állt. Az ebédlője mennyezetét és néhány lakószobát falfestéssel és stukkóval díszítették. Régészeti leletei alapján megállapították, hogy még a hun korszakban, az V. században is használták.