Székely György pályáját 1941-ben, a Nemzeti Színház lektor-dramaturgjaként kezdte, 1943–1948 között, megszakításokkal a Pécsi Nemzeti Színházat vezette.
A Fővárosi Operettszínház főrendezője volt 1952–1957 között, 1957-től 1980-ig pedig a Színháztudományi Intézetben, illetve a Magyar Színházi Intézetben dolgozott. 1990-ben érdemes művész kitüntetést kapott.
Az MTA Színház- és Filmtudományi Bizottságának alapító tagja, 1990-től 1998-ig a testület elnöke.
A színháztudomány egyik legjelentősebb hazai kutatójaként megalkotta a színjátéktípus fogalmát, és kidolgozta a színházi előadás komplex leírásának módszertanát. Főszerkesztője A magyar színháztörténet című kézikönyv első három kötetének (1990, 2001, 2005) és A magyar színházművészeti lexikonnak (1994).
