Fradista az Elemi ösztön írója

Joe Eszterhas, a magyar származású hollywoodi forgatókönyvíró volt Andy Vajna és a Magyar Nemzeti Filmalap második vendége a forgatókönyvírói mesterkurzus-sorozat keretében. Oliver Stone után nem lehetett egyszerű színpadra lépni, de Eszterhas, aki családjával gyerekként vándorolt ki az USA-ba, talán még népszerűbbnek bizonyult a közönség körében.

Nem mindennap fordul elő, hogy Hollywood egyik híres – ha nem is fenevadja -, de: fenegyereke látogat el Budapestre. A Flashdance, az Elemi ösztön és a Jade világhírű-hírhedt forgatókönyvírója két napon át a Puskin mozi színpadáról oktatta a publikumot. Mitől lesz érdekes egy karakter? Miért lehet semmibe venni a forgatókönyvírói szabályokat? Miért kell egy forgatókönyvírónak harcolni a szavaiért? Az író nem fukarkodott az anekdotákkal: Sharon Stone, Paul Verhoeven, Michael Douglas ugyanúgy történeteinek hősei lettek, mint maga Andy Vajna, akivel Eszterhas három filmen is együtt dolgozott – legutóbb a Szabadság, szerelem címűn.

Joe Eszterhas 1944-ben született Magyarországon, ám a nyilas rezsimmel kollaboráló szülei a háborút követően azonnal elhagyták az országot,1950-ben végül az ohiói Clevelandben telepedtek le. Eszterhas igazi „baby boomer” volt: részt vett a hatvanas évek polgári mozgalmaiban és ellenkulturális eseményeiben, majd a hetvenes években a Rolling Stone magazin újságírója, s később szerkesztője lett. Joe, aki dörmögő hangjával, nagy sörényével, és az f... szó gyakori használatával még azelőtt belopta magát a Puskin közönségének szívébe, hogy a második napon Fradi-rajongásának adott volna hangot.

Joe Eszterhas jobbján Andy Vajna: a magyarok nem lusták.

Valuska Gábor

Eszterhas újságíróként ismerkedett meg azzal a világgal, amely végül első filmje, az Ö.K.Ö.L. tárgya lett. A filmet Norman Jewison rendezte 1978-ban, Sylvester Stallone főszereplésével. A nyolcvanas évek végére az agresszív stílusáról és rocker életmódjáról is híres szerző már kemény tárgyalófél volt. Az Elemi ösztön forgatókönyvéért hárommillió dolláros rekord-gázsit kapott.

A zömében autodidakta közönséget Eszterhas nem félt meglepni: kiderült, hogy szinopszist nem szokása írni. Vajna többször emlékeztette a nézőket, hogy bár Eszterhas módszerében nincs első helyen a struktúra, azért kész munkáiban erősen jelen van. Vajna kitért a rossz magyarországi helyzetre is – forgatókönyvírói tudásunk szerinte nem kevés kívánnivalót hagy maga után, és a Filmalap eltökélt szándéka most pont a hazai forgatókönyvírás felzárkóztatása. Ez minden valószínűség szerint a legjobb úton halad, azonban azt el kell ismerni: sem Oliver Stone, sem Eszterhas nem a módszer emberei, tehát jelenlétük inkább különleges inspirációt nyújtott, mintsem jegyzetelhető instrukciókat. Amikor Eszterhas elmesélte, hogy a hollywoodi stúdiók jegyzeteit meg kell tanulni összetépni, a közönség majdhogynem felállva tapsolt.

Eszterhas leghíresebb regényében, a Hollywoodi fenevadban már sok mindent leírt, ami a Puskinban szóba került. Híres vitáit Verhoevennel, a sztriptíztáncosnők iránti mély elköteleződését (Showgirls, Flashdance), a feministák oldaláról érkező vádakat, és a Zenedoboz című film idején felfedezett családi szennyest önéletrajzi könyvében már többé-kevésbé már meggyónta. Eszterhas a produkció közben ismerte meg családjának igazi múltját – felfedezve a döbbenetes párhuzamot. Apjával ezek után soha többé nem állt szóba.

Amit a két Hollywoodi veterántól még megtudtunk:

Joe: Magyar vagy, úgyhogy ne legyél lusta! A magyarok nem lusták.

Andy: A Szabadság, szerelem évekig készült, mielőtt rábukkantak volna az ominózus vízipóló-meccsre, és ezzel gerincet tudtak adni a történetnek.

Andy Vajna szerint a forgatókönyvírást nem lehet tanítani – viszont az újságírást igen. Vajna szerint is az a legjobb tréning egy leendő filmírónak.

Vajna azt is kifejtette, hogy az amerikai filmgyártás egyik fő erőssége a versengés: addig nem kapsz egy fillért sem a filmedre, amíg nincs jó könyved. Szerinte az eddigi magyar rendszerből ez a motiváló faktor teljesen hiányzott.

Eszterhas azért is szereti Amerikát, mert szerinte az egyetlen ország a világon, ahol tényleg nem kellenek kapcsolatok. Vajna, Costa-Gavras (a Zenedoboz rendezője) és ő maga a legjobb példák erre.

Néha jó, ha rossz a híred – vallja a szerző. Bár az Elemi ösztön forgatásáról kitiltották, sok nyaggatást is elkerül azzal, hogy félnek tőle az emberek.

A forgatókönyv nem egy futball meccs. Nem kell foglalkozni azokkal a kommentekkel, hogy „Na, de kinek drukkolunk?” A lényeg, hogy élvezetes legyen, ami a vásznon van. És Vajna még hozzá tette: az sem árt azért, ha érdeklődést keltenek a hősök.