Megszállott szexfüggők: ki mennyit ér a netes húspiacon?
A belső értékek felmagasztalását a csúnya nők találták ki, a "méret nem számít" ostobaságot pedig a kisfarkú férfiak, összegzi internetes párkereső oldalakon töltött éveinek egyik nagy tanulságát Gantner Ádám.
Az író azért regisztrált fel netes párkereső oldalakra, hogy anyagot gyűjtsön új könyvéhez. A kezdeti ártatlan tanulmányozásból hamar függőség lett. Egyszercsak arra döbbent rá, hogy egyetlen napon akár tucatnyi lánnyal is ágyba bújik, mégsem tudja élvezni hódításai eredményét.
Élményeit a 2010-ben megjelent A lator című regényben írta meg. Nem régen napvilágot látott könyve, a Siksze pedig ennek folytatása, amelyben a főhős egy izraeli kibucba menekülve próbál szabadulni a netes társfüggőségétől.
hvg.hu: A lator című könyvében az áll, hogy anyaggyűjtés céljából jelentkezett fel először egy társkereső oldalra.
Gantner Ádám: A lovebox.hu honlapját először egy kocsmáros mutatta meg nekem, amikor meglátta, hogy lógó...hm, szóval: lógó orral üldögélünk egy barátommal a pultnál. Rögtön haza taxiztam es regisztráltam az oldalra. Hamarosan az a gondolat is megfogalmazódott bennem, hogy ebből könyvet kell írnom
Nem az igazit kerestem, csak is az élvezetet hajszoltam, és mivel se munkám, se barátnőm nem volt akkoriban, rengeteg időm jutott erre.
hvg.hu: Mi az oka annak, hogy a legtöbb nő valóban társat akar találni ezeken az oldalakon, míg a férfiak inkább kalandként fogják fel a netes társkeresést?
G.A.: Az egyéjszakás kalandok és a párkeresés egymásba folyik a társkereső oldalakon. A baj ezzel az, hogy az egyéjszakás randiba a férfiak tényleg csak a farkukat viszik bele, a nők viszont lelkük egy darabját is magukkal cipelik, titkon abban bízva, talán lesz folytatása a dolognak.
A nők egyre könnyebben odaadják magukat, egyrészt mert nekik is szükségük van szexuális kielégülésre, másrészt mert azt hiszik , ezzel megfoghatják a kiszemelt férfit. Mivel a férfiak a farkuk után mennek, hamar lerakják voksukat a könnyebben megszerezhető nők mellett. Eszük ágában sincsen betartani a kötelező köröket a kevésbé bevállalós nőkkel: első randi, séta, mozi, vacsora, szex, stb.
hvg.hu: Nyilván egy idő után a bemutatkozó szövegekből már rájött: kik azok a nők, akik szintén csak szexre utaznak, és kik azok, akik valódi kapcsolatra vágynak. Utóbbiakkal igyekezett másképpen bánni?
G.A.: Amikor egy kifejezetten szimpatikus, jó fej, érzéki lánnyal találkoztam, akkor egy pillanatig átsuhant az agyamon, hogy érdemes lenne vele komolyan is megpróbálni. Ilyenkor mindig azt reméltem, hogy a segítségével kikecmereghetek az internetes társkeresők pöcegödréből. De amikor haza mentem és az asztali naptáramra tévedt a tekintetem, ahol előre: napra, volt hogy órákra lebontva sorjáztak a lány nevek, mindig elvetettem a lehorgonyzás ötletét, hiszen ezek a lányok mind rám vártak. Akkor úgy gondoltam, hogy egy nőért, hülye lennék feladni a több tucat kiéhezett nőt.
hvg.hu: Szóval, a gyakorlatban a társkereső oldalak inkább szexpartner keresőkként funkcionálnak?
G.A.: Vannak az iskolai végzettségnek, illetve a vallási meggyőződésnek szentelt társkereső oldalak is, amelyeken alaposan szűrik a regisztrálókat. Ezeken a hajukat oldalt elválasztó, szemüveges, komoly ábrázatú fiúk keresik szigorú tekintetű, hosszú szoknyás, pengevékony szájú lányok társaságát. Itt az adatlapokon általában minden stimmel, ők tényleg komolyan gondolják a társkeresést, és nem csupán szexpartnert keresnek. A húspiacon, a lovebox.hu-n, a parom. hu-n viszont gyakori a hamis, megtévesztő adatlap, sokan másnak adjak ki magukat, mint akik.
hvg.hu: Az adatlapnak kulcsszerepe van a sikerben. Önnek milyen bemutatkozó szöveg vált be a legjobban?
G.A.: A profilképnek jut a legnagyobb szerepe a társkeresőkön. Egy adatlapra maximum 2-3 másodperc figyelme jut a nézelődőnek, hiszen a neten óriási és folyamatos a felhozatal. Kép nélkül eleve esélytelen a párkeresés, hamis, valótlan képpel pedig csak a saját dolgát nehezíti meg az ember.
Ami a szöveget illeti: a belső értékek felmagasztalását a csúnya nők találták ki, a „méret nem számít” ostobaságot pedig a kisfarkú férfiak.
Én a könyveim címlapjaival nyitottam a társkereső adatlapomon, nem ferdítettem el az igazságot, csak éppen nem szóltam az átmeneti munkanélküliségemről. Igyekeztem profi szöveggel felépíteni a lapomat, például kitettem egy régebbi novellámat, ami arról szólt, hogyan keresem a saját kék madaramat. Ennek óriási sikere lett és máris özönlöttek a levelek.
hvg.hu: Melyek voltak a legmeghökkentőbb profilok, amelyekkel párkereső oldalakon találkozott?
G.A.: Volt egy női álprofilom is, amelyen 18 éves fruskaként mutatkoztam be, hogy nőnek álcázva megismerhessem a férfi társkeresők szokásait. Azok a történetek, amelyeket „nőként” tapasztaltam meg, egy külön könyvet is megérnének. Rengeteg hazug, beteg lelkű férfi írt nekem.Találkoztam olyan adatlappal is, ahol a férfi nemes egyszerűséggel a saját falloszáról készült képet tette ki profilképnek, alatta a „megkaphatod” szöveggel.
hvg.hu: Feliratkozott egy kimondottan diplomásoknak szóló párkereső oldalra is, ahol bankároktól, HR managereken át, ügyvédnőkig, kifejezetten „elit klubtagokkal” randizhatott. Melyik találkozás volt a legemlékezetesebb?
G.A.: A leggázosabb randim egy elképesztően gazdag bankár hölggyel volt, aki elvitt a törzshelyére: egy halas étterembe. Kagylótól a polipon át a rákig mindent felszolgáltak, csakhogy nem volt hozzá teríték. Evőeszköz gyanánt olyan kütyüket hoztak, amiket én addig még soha életemben nem láttam, pedig előtte szállodában dolgoztam. Exluzív hely volt, azt is csodáltam, hogy egyáltalán beengedtek. Muszáj volt rögtönöznöm: a partnernőm és a pincér legnagyobb megdöbbenésére hasmenésre hivatkozva csak vajas piritóst rendeltem. Az este további részében a partnernőm jó ízűen befalta a Csendes-óceán melyéről frissen érkezett drága cuccokat, miközben én vajas pirítóst ettem.
hvg.hu: Mennyi idő után vált függőséggé a netes párkeresés?
G.A.: Két és fél év elteltével kezdtem el először érezni, hogy már nem okoz akkora örömet egy újabb hölgy megszerzése. Rövid idő alatt túl sok impulzus ért, és nem maradt időm feldolgozni az élményeimet. Egy idő után képtelen voltam az aktuális partneremmel foglalkozni, hiszen a küszöbömön már ott sorakoztak az újabb és újabb jelöltek, akik tényleg csak a bebocsátásomra vártak.
hvg.hu: Milyen jelei voltak a kiégésnek?
G.A.: Pontosan emlékszem, hogy éppen egy alig 22 éves lányt probáltam boldoggá tenni, amikor hirtelen merevedési probléma lépett fel nálam. Csak úgy tudtam ismételten "egyenesbe" kerülni, hogy magam elé idéztem annak a lánynak a profilját − tehát virtuális alakját, hiszen még nem is találkoztunk akkor személyesen −, akivel másnap randizni készültem. Akkor éreztem először, hogy valami nem stimmel velem: alattam feküdt egy alig 22 éves lány a jázmin illatával, ruganyos bőrével, bódító fiatalságával: bele kellett volna hogy habarodjak, ehelyett csak úgy tudtam csúcsra juttatni, hogy közben egy fényképen látott lányra koncentráltam, moziztam.
hvg.hu: A lator című könyve egy zsidó párkereső oldalból való teljes kiábrándulással ér véget, ennek ellenére éppen egy izraeli kibuctól reméli, hogy megszabadítja a függőségtől. Erről az identitáskeresésről szól új könyve, a Siksze. Miért Izraelben kereste a megváltást?
G:A.: A zsidó párkereső oldalon töltött időszak nagyon tanulságos volt. Betekintést nyertem a pesti zsidóság egy bizonyos szegletébe, aminek hatására hamar öngyűlölő zsidóvá vállam. A zsidó párkereső volt a legkiábrándítóbb netes portál.
Tele önértékelési zavarokkal, hamis, torz önképpel rendelkező, kultursznob szüfrazsettekkel. Addig feszítettem a húrt, amíg végleg ki nem tiltottak a társkeresőről, ahol is rengeteg ellenséget szereztem.
Viszont Izraelben,kibucokban töltöttem a fiatalságom egy részét. Tudtam, hogy egy kibucban a néha kemény fizikai munka elvégzését követően nem lesz időm neten latorkodni, és a jókora távolságnak betudhatóan randizásra sem lesz alkalmam. A végleges kiégésem előtt két választásom maradt: vagy kidobom a laptopomat vagy elutazom jó messzire, ahol nincs lehetőségem fűvel-fával randizni. Erre egy kibuc tűnt a legjobb választásnak.
hvg.hu: A netes társkereső oldalakon megéltek fényében és árnyékában hogyan látja a magány, illetve a tudatosan vállalt magány, a szingliség állapotát?
G.A.: Magányosnak, egyedülállónak lenni nem életforma, hanem egy pocsék állapot. Az internetes tarskeresőkre közel másfél-két millió ember felregisztrált. A számok alapján a magány szinte népbetegség Magyarországon. A szingli eletérzésnek befellegzett, szerintem már semmi vonzó nincs benne. A több éves netes ámokfutásom alatt közel ezer nővel váltottam levelet, chat-eltem, skype-oltam. Mégis, egy kezemen meg tudnám számolni, hányan mondták azt, hogy ők boldogok egyedül is, és nem vágynak társra.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
