Jack Reacher olyan szimpatikusan önbíráskodik, hogy amelyik liberális jogvédőnek a film után se támad ingere, hogy jól lefejeljen és megrugdosson néhány szociopatát, az végképp menthetetlen. Talán azért van így, mert a karakter nem egy rendpárti sablonfigura. Ha már a kezébe veszi az igazságot az ember, tegye stílusosan, nem igaz? Tom Cruise üdítően rendhagyó, az irritáló Cruise-manírok jóformán teljesen hiányoznak. Hogy ez a rendezőt dicséri vagy csak arról van szó, hogy Tom előnyére öregszik, ki-ki döntse el maga.

A Jack Reacher sztoriját képező regény jó időpontban lett filmkockákra lefordítva. Magányos, puskás ember, látható indíték nélkül agyonlőtt járókelők, magasban köröző helikopter, bevetésre készülő páncélmellényes osztag, mentő-és rendőrautók tébolyultan villódzó fényorgiája – ismerős képek a híradókból. Az USA-ban meg gyakran újrajátszódó véres realitás. A kegyeleti öncenzúra miatti csúszás – bármily cinikusan hangzik – reklámfogásnak sem utolsó, hisz csak felcsigázza az érdeklődést.

Már csak a film cselekménye okán is. A közvélemény nehezen fogadja el, hogy egy fegyveres ámokfutás pusztán az, ami. Így az összeesküvés-elméletek fogyasztóinak különösen javallott – nem fognak csalódni. Itt ugyanis a dolog minden, csak nem az, aminek látszik. A tettest az Isten is pszichotikus merénylőnek teremtette: lelkileg instabil, egyedülálló, munkanélküli veterán.

uipdunafilm

Csakhogy gyanús, hogy egyszer már elkövetett ilyesmit Irakban, és a kormány mégis futni hagyta. Itt lép a képbe Jack Reacher. Leszerelt katonai rendőrnyomozó, aki személyes okokból otthagyta a hadsereget. Nincs lakcíme, bankszámlája, autója, családja, rendszeres párkapcsolata, állása, stoppal vagy busszal járja Amerikát: ha valahol lát valami igazságtalanságot, helyre teszi. Katonacsaládból származik, gyermekkorát (és MP-s szolgálati ideje javát) külföldi támaszpontokon élte le, emiatt a világot jobban ismeri, mint Amerikát. Ő vezette a nyomozást a gyilkos katona ügyében, amelyet felsőbb utasításra eltussoltak. Most útra kell, hogy végre lezárja az aktát.

Van időnk megismerni a városka légkörét, a rendező hűen ülteti át a vászonra a Reacher-sorozat unikális klímáját, akinek tetszett a film, az Child írói munkásságát is bizalommal veheti a kezébe. A vérengzés hátterének felfejtése lassan, de kitartóan halad. Jack először olyan vidéki taplókat fektet ki egy csehó előtt, akik nemigen festenek zseniálisan konspiráló bűnözőknek, az utána jövő fürdőszobai közelharc-jelenet meg a noir és a burleszk szürreális keveréke.

Aki nem olvasta a könyvet, az előtt sokáig rejtve marad a lehetséges végkifejlet. A lövöldözések Amerikában a paranoia vértől tocsogó bizonyítékai. Amióta a Port Arthur-i mészárlás után az ausztrál kormány egy drákói fegyvertartás-szigorítással majdhogynem lefegyverezte a lakosságot, ez az amerikai fegyvertartók, fegyvergyártók és fegyverkereskedők rémálma is. Minden lövöldözés után terjednek a vad konteók, a fegyverellenes lobbi provokációját sejdítvén mögötte.

Tehát amiben egyszerre szerepel a magányos orvlövész és sötét, titokzatos összeesküvés, arra vevő a tengerentúli nézőközönség. Most meg különösen. Még akkor is, ha a dolog aztán nem erre fut ki. Jack egy atipikus akcióhős-nyersanyag. Mindig próbálja elkerülni a konfliktust, lebeszélni ellenfelét a verekedésről, fegyver többnyire nincs is nála, (legfeljebb szerez egyet, ha kell neki), közelharcban pedig legalább annyira használja a fejét, mint az izomerőt.

A történet varázsa nem a verekedésekben, s nem is a végső tűzharcban van, és a film derekára beiktatott autós üldözésnél is láttunk már izgalmasabbat. Ez egy olyan akció-krimi, amelyet nem az ütés vagy lövés, hanem a párbeszédek, s a Cruise által a tűrhetőnél jobban (négyes alá) eljátszott Reacher karaktere viszi. Bár itt talán a szerepnek sikerült eljátszania, magával ragadnia a színészt, Tom Criuse annyira kivetkőzik önmagából, amennyire ez lehetséges. Mintha Jack Reacher valóban élne (mi az, hogy, él is, csak senki nem tudja, hol) s fogadás kedvéért próbálna kicsit olyan lenni, mint a Tom Cruise. Fura kicsit, de neki ezt is elnézzük.

Nyilván nem sok Lee Child-olvasó volt, aki fenntartás nélküli örömujjongással reagált a hírre, ki fogja alakítani Jack Reachert. A legenyhébb hozzáállás az lehetett, hogy innen szép nyerni, Tom. Nem vállalunk jelentős rizikót annak kimondásával, hogy a legtöbbnek aligha ő jutott eszébe. Kár lenne tagadni, a regénysorozat ismerői jókora, szabad szemmel is látható méretűre hízott előítélettel ültek be a moziba. Ahol aztán bekövetkezett a lehetetlen: a negatív prekoncepciók szépen feloldódtak: nem is volt ez olyan rossz, sőt. Kevéssé valószínű, hogy akik már olvasták a művet, amelyből a film készült, ezen túl Tom Cruise alakját képzelik annak a férfinek a helyébe, aki Child sorai után megrajzolt a képzeletük. Viszont akik nem olvasták, azoknak ő égett bele a vizuális képrögzítő egységükbe. Tom Cruise itt nem a szokásos, elviselhetetlenül modoros önmaga volt, vagyis nem a szerepet gyömöszölték belé, hanem neki sikerült abba belebújnia. Ami viszont jóval gyengébb, az (bár eltérő nagyságrendben) szinte az összes mellékszereplő.

Az igazi orvlövész-bérgyilkos elég jól domborít a maga csendességében, Rosamund Pike elfogadható a balek-lövész ügyvédjeként, a lőtér-tulajdonos szerepében bohóckodó Robert Duvall aranyos a jutalomjátékával, a rendőr és ügyész viszont halovány és a jéghideg bábjátékos Zec, az értelmi szerző sem tud igazán kibontakozni, pedig Werner Herzog mintha külön erre a szerepre lett volna kémcsőben létrehozva.

A csattanót nem puffantanánk le, elég az hozzá, hogy a gyilkosságok nem ugyanolyan célból, de ugyanazon álcázási módszer részeként követődtek el, mint a Halj meg, zsaru! esetén, olvasásra ajánljuk, Ed McBain még senkinek nem ártott meg. A filmiparnak pedig javasoljuk a Child-remekek közül a legjobb Reacher-történet, a Without Fail mozira adaptálását.

Jack Reacher

amerikai film

Rendező: Christopher McQuarrie

Főszereplő: Tom Cruise, Rosamund Pike, Robert Duvall, Werner Herzog

hvg.hu-értékelés: 4/5

(A Jack Reacher január 3-ától látható a mozikban.)