A dagerrotípia feltalálása 1839-ben forradalmasította a portrékészítést. Sokkal olcsóbb és egyszerűbb volt, mint portréfestést rendelni festőművészektől. Nem csoda, ha hamar elterjedt a középosztályban, sőt a szegényebbek között is, az ünnepi fotográfiarendelés. A megrendelők felöltöztek vasárnapi ruhájukba, elmentek a műterembe és elkészíttették portréjukat. A viktoriánus Angliában azonban hamar kiterjesztették a szokást a halottakra is - írja Juhari Zsuzsanna blogjában.

A 19. században a halál utáni, úgynevezett postmortem fotózás szokását ismerték egész Európában, de csak a temetési szertartás részeként. Angliában azonban a halottat úgy helyezték el, mintha még élne, és családtagokkal körülvéve fotografáltatták a halottat. A 19. században még nagyon magas volt a csecsemő- és kisgyemek-halandóság, talán ezzel függött össze, hogy főként halott gyerekeket fotografáltattak az anyjuk karjában, vagy székre fektetve - olvasható a blogon. A teljes bejegyzést és a képeket itt találja!