Natascha Kampusch mindössze tízéves volt, amikor 1998. március 2-án eltűnt. Iskolába indult, de nem érkezett meg. Egy iskolatársnője állítólag látta, amint betuszkolják egy fehér kisbuszba. A rendőrség hajtóvadászatot indított, még Magyarországon is nyomoztak utána, de nem akadtak a nyomára.

Elrablója, Wolfgang Priklopil nyolc és fél éven át tartotta bezárva egy ablaktalan, földalatti helyiségben Bécs közelében, Strasshofban – mindez csak azután derült ki, hogy Nataschának 2006. augusztus 23-án sikerült megszöknie, amikor fogva tartója figyelmét elvonta egy mobilhívás. A 44 éves férfi még aznap öngyilkos lett.

Kiszabadulása után Natascha a nyilvánosság elé lépett, könyvet írt, sőt még tévéműsort is kapott.

"Még mindig azzal az érzéssel élek, mintha börtönben lennék"

A lány vasárnap ünnepelte 25. születésnapját, és a február végén az osztrák mozikba kerülő 3096 nap című filmről beszélt a Bild német bulvárlapnak. A film forgatókönyvét egyébként a világhírű filmproducer, Bernd Eichinger kezdte el írni, ám 2011 januárjában váratlanul elhunyt.

Kampusch a bulvárlapnak adott interjújában azt mondta, kicsit félt a film közben. "Egyes jeleneteknél szorongtam" - fogalmazott, kiemelve a pinceajtó csukódásának borzalmashangját, a kis lyukat, amin keresztül nagyon kevés fény jött be a külvilágtól, és az erőszakos jeleneteket, amikor elrablója megveri. "Ezek mind újra fájtak" - tette hozzá.

"Még mindig azzal az érzéssel élek, mintha börtönben lennék. Azt hittem, végre szabad vagyok, de nem érzem annak magam" - mondta a lapnak. "Traumatizált állapotban vagyok. Nyolc évet éltem elzárva, azt hittem, örök életemre így maradok. A nyilvánosság egy kicsit segített, bár úgy éreztem, én is tettes vagyok, mint aki hibás a saját sorsának alakulásában" - mondta Kampusch.

A fodrászánál a legboldogabb

A fiatal nő Bécsben lakik. "Legkésőbb reggel hétkor kelek, mert nem tudok tovább aludni. Lelkiismeretfurdalásom lenne, ha tovább aludnék. Felteszek egy teát főzni, megetetem a halaimat, megöntözöm az orchideáimat, majd kimosom a ruháimat és kivasalom őket" - meséli egy tipikus napját.

Arra a kérdésre, hogy van-e párkapcsolata, nem szívesen válaszol, anyjával és apjával kevés kapcsolata van, "talán egyszer egy évben" találkozik velük. Legjobb barátnője a fodrásza. "Akkor vagyok a legboldogabb, ha ott ülök nála a székben és a hajamat csinálja" - jelenti ki.