Zomborácz Virág elsőfilmes, de korántsem tapasztalatlan: fiatal forgatókönyvíró-rendező nemzetközi tanulmányokkal, és ami még fontosabb, nemzetközi eredményekkel. Korábbi kisjáték-és rövidfilmjeivel feltűnt Európa legkülönbözőbb, úgy klasszikus, mint alternatív filmfesztiváljain. Most Utóélet címmel készít apa-fia fekete komédiát az új rendszer elsősoros versenyzőjeként, a Magyar Nemzeti Filmalap teljes támogatásával.

Mivel csak két évet kellett lehúznia a Jóban rosszban című sorozat storylinereként, mondhatjuk, hogy Zomboráczcal kesztyűs kézzel bánt a magyar szakma tehetségmegőrző valósága. Miután Andy Vajna gépezete ezer pályázó közül emelte ki az ő forgatókönyvét, most 190 millió forintos gyártási támogatást kap, hogy életében először és utoljára sokfilmes elsőfilmes lehessen.

Zomborácz Virág: Ismertem ezt a csapdát, ezért mosolyogva sétáltam bele.

Erdélyi Gábor

“Nem érzem magam kivételezettnek. Tisztában vagyok a hazai filmes szakma, illetve úgy általában a kultúra financiális helyzetével, és ezért hazudnék, ha azt mondanám, nem örülök a kapott lehetőségnek. De a tisztán látás végett tudnunk kell, hogy habár az Utóélet munkálataiba tényleg nagyon komoly összeggel szállt be a Filmalap, nem az én forgatókönyvem az egyedüli, amely most végre életre kelhet. Több film is forog párhuzamosan, én legalábbis úgy tudom” - mondta a hvg.hu-nak Zomborácz Virág.

A Filmalap forgatókönyv fejlesztése a fiatal filmesek többségének meglehetősen visszás metódus. Ebben a stádiumban ugyanis a támogatás kritériuma a Filmalap szakemberei által bevizsgált forgatókönyv, a folyamat végén pedig nem ritka jelenség, hogy az új anyag csak csekély hasonlóságot mutat az eredeti ötlettel. Ha az író tényleg filmet szeretne, szavazati joga van, de az utolsó szót már más mondja ki.

“A forgatókönyv-fejlesztés szerintem túl van lihegve. Abszolút normális igény, hogy a támogató, aki tőkét invesztál a filmbe, csak olyan dologra szeretne költeni, ami megfelel az ő elképzeléseinek. Ilyen szinten minden forgatókönyvön eszközölnek több-kevesebb, jogos vagy jogtalan korrekciót, ami egyben persze bizonyos művészeti igény is, az alkotói munka része" - mondta erről az Utóélet rendezője.

Az más kérdés, hogy ha a támogató kizárólag saját szájíze szerint teljesen átírja, felismerhetetlenné teszi az anyagot, mi szükség van egyáltalán a forgatókönyvíróra? Az Utóélet nyersanyagán szintén átrágták magunkat a Filmalap munkatársaival, de a rendező ezt alapvetően pozitív élménynek könyvelte el. "Nem voltak kinyilatkoztatások, nem parancsolták meg, mit és hogyan csináljak, nem volt semmilyen drasztikus, befolyásolási kísérlet. Úgy is mondhatnám, ez sem más, mint egy mezei konzultáció" -emlékezik vissza.

A rendező és az Utóélet főszereplője, Gálffi László

Erdélyi Gábor

A forgatókönyv szerinte nem bebetonozott írás. Sőt, úgy vli, egy forgatókönyv soha nem lehet száz százalékosan kész, befejezett. Attól, hogy abbahagyják az írását,  a szöveg tovább él, lélegzik és változik kénye - kedve szerint. Az Utóéletben például még most, a forgatás alatt is eszközölnek kisebb-nagyobb változásokat, jelenetkihagyásokat vagy épp cseréket, "mert egyszerűen igényli az anyag". "Habár voltak ötleteik, kezdeményezéseik, melyekkel nem értettem egyet, sikerült olyan korrekt kompromisszumot találni, amely nem vett el a film értékéből” - mondta az Utóélet rendezője.

Zomborácz több dokumentum -, sőt animációs filmet is jegyez, ám legismertebb alkotásai mind kisjátékfilmek: a 2006-os A macska szerepe a francia irodalomban vagy a 2007-es Nyomtávváltás írói és rendezői feladatkörét is ő látta el. A mostani, apa-fiú kapcsolatot fókuszban tartó, lázadásról és egyetemes értékvesztésről szóló fekete komédiával Zomborácz nemcsak egy számára új műfajban bizonyíthat, hanem a film kiváló ugródeszka is lehet egy magasabb, filmes szint eléréséhez.

Az elsőfilmes rendezők Akhilles sarka az a belső kényszer, hogy alkotásukat egy minden igényt kielégítő, komplex névjegykártyává alakítsák. Túl sok motívum, szereplő vagy gondolat túl rövid játékidőbe való belezsúfolása azonban sokszor pont a kívánt hatás ellenkezőjét váltja ki. Zomborácz így vélekedik az új terep e buktatójáról:

“Ismertem ezt a csapdát, tudtam erről a csapdáról és ki tudja, ennek ellenére vagy épp ezért mosolyogva sétáltam bele. Az Utóélet határozottan lenyomata lesz mindannak, amit a filmművészetről gondolok. Ez egy elképesztően tömény alkotás. Annyi jelenet van benne, mint két másik filmben összesen és a szereplőrendszere is meglehetősen bonyolult. Kilencvenperces játékidőt tervezünk, de az már most látszik, hogy sok mindent kell majd beáldoznunk a vágás során, hogy a végeredmény mindenki számára fogyaszthatóvá váljék.”

Pohárnok Gergely fotóriporterből lett az egyik legfoglalkoztatottabb operatőr, most pedig az Utóélet stábjával dolgozik azon, hogy a film a lehető legmeggyőzőbben nézzen ki a vásznon.

Így készül: Pohárnok Gergely a kamera mögött

Erdélyi Gábor

“Sok elsőfilmessel dolgoztam már együtt, így mikor elfogadtam a felkérést, volt egy nagyon konkrét elképzelésem, hogy mégis mire számíthatok. Nagyon meglepődtem. Virág fiatal, de annyi tapasztalatot szerzett az elmúlt években, rendkívül magabiztos. Nincs egyhelyben toporgás, se bizonytalanság vagy állandó változtatgatás. Profiként viselkedik. Adott egy nagyon érzékeny forgatókönyv, igazi mélységgel, amit a megfelelő helyeken sikerül finom humorral oldani.

Ezt az atmoszférát kell valahogy megragadnunk és lefordítani képekre. Egy ilyen feladat mindig izgalmas, de egyben nagyon kényes is, hiszen a száraz stílus vagy pont a túlzott szentimentalitás mérlegét itt a legapróbb fénytörés is kibillentheti az egyensúlyából. Virággal együtt találtunk ki mindent, a forgatási helyszínek kiválasztásától kezdve egészen addig, hogy milyen szögből vegyem az adott szereplő arcát. Ez mindenképp előny. Jó filmet sokadik filmesként is nehéz készíteni, nemhogy így, első nekifutásra. Az alapanyag kiváló, ahogy a csapat maga is meglepően jól teljesít. Így, bár még csak a forgatás elején járunk, azt hiszem van okunk bizakodni.” - mondta Pohárnok.