Az ihlet szerepéről Lovasi úgy vall: „Írtam módosult tudatállapotban ugyanúgy, mint színjózanul. Amíg nincs se kutyád se macskád, de időd, mint a tenger, könnyen abba a félálomszerű állapotba tudod hozni magad, amiben az agyad másként kattog. Családosként ez már más. Néha érzed, hogy most sokkal több van a levegőben, bárhova odanyúlsz, lehúzol egy mondatot, és akkor megkopogtatja a gyerek a válladat, hogy apa, hozzál kakaót. Arra a kérdésre, hogy hogyan kezeli népes számú rajongóit, Lovasi úgy válaszol: „Hajnali 2-ig jól kezelem őket, utána is legfeljebb csak azért rosszabbul, merthogy ahogy isznak, ők változnak meg – én egyenletesen teljesítek. Igyekszem udvariasan figyelni, és néha nagyon vicces arcokat fog ki az ember. Amúgy – a zenekarból egyedüliként – többnyire sajnos pasikkal beszélgetek. Röhögnek is rajtam a többiek, hogy mindenki más csajozik.”
A teljes portrét a csütörtökön megjelenő HVG-ben olvashatják.
