A bíróság előtt összesen 34 személynek kellett felelnie a szólásszabadság korlátozása miatt, közülük két vádlottat felmentettek. Három személyt 1500, 1800, illetve 2000 eurós pénzbüntetésre ítélt a bíróság. A legtöbb rendbontó 600 és 800 euró közötti bírságot kapott. Annak ellenére, hogy az ügyészség jóval szigorúbb, 5000 eurós pénzbüntetések kiszabását kérte a bíróságtól, a védők fellebbeznek a döntés ellen.

"Jó, hogy enyhék a büntetések, de azért ez mégiscsak drága fizetség a szarért!" - kiáltotta Francois Souchon ügyvéd az ítélethirdetést követően, azt állítva, hogy az ügyfelei egyfajta gondolkodás védelmében álltak ki. A francia főváros egyik legjelentősebb színházában, a Théatre de la Ville-ben 2011. október 22-én, 23-án és 26-án állították elő a katolikus fundamentalistákat, miután megzavarták a 15. századi itáliai művész, Antonello da Messina festette Jézus-portré előtt játszódó darabot.

Keresztény fundamentalista szervezetek képviseletében több százan tüntettek egy héten át a színház előtt a szerintük istenkáromló darab bemutatása ellen, s nem akarták a nézőket esténként beengedni a rendőrök által védett épületbe. A tüntetőket Emmanuel Demarcy-Motta igazgató személyesen győzködte arról, hogy engedjék be a nézőket.

Az előadások rendszeresen késéssel kezdődtek, és a közönség soraiban helyet foglaló fundamentalisták közül volt, aki felment a színpadra tiltakozni, mások fütyültek, bűzbombákkal dobálták meg a színészeket vagy "Elég volt a keresztényfóbiából! Le a köztársasággal!" feliratú táblát emeltek a magasba. A zavarkeltőket általában erőszak és ellenállás nélkül sikerült a rendőröknek eltávolítaniuk a színházból, amit a közönség tapsviharral fogadott, de olyan is előfordult, hogy motorolajjal öntötték le vagy tojással dobálták meg az előadásra érkező nézőket.

A rendbontók elsősorban azt kifogásolták, hogy az előadás utolsó jelentében Krisztus arcát emberi ürüléket jelképező festékbombákkal dobálják tele. A zárójelenet a kétszereplős előadás, egy apa és fia szenvedéstörténetének betetőzése, miután a két férfi együtt élte végig az idős ember fizikai leépülését. Az inkontinenciában szenvedő, sorsán kesergő apát fia kénytelen tisztába tenni, eleinte szeretettel és türelemmel, majd egyre nagyobb tehetetlenséggel és dühvel ápolja az idős embert.

A bírósági tárgyalás során a gyanúsítottak az előadás iránti "undoruknak" adtak hangot, és tetteiket azzal indokolták, hogy katolikus hitük becsületét akarták megvédeni. A bíróság valamennyi vádlottat egyeurós "erkölcsi kártérítés" megfizetésére is kötelezte a rendező és a Théatre de la Ville számára. Az óriási Jézus-portré előtt játszódó darabot egyébként tavaly ősszel Budapesten, a Trafó Kortárs Művészetek Házában is bemutatták.

Castellucci többször is válaszolt az istenkáromlás vádjára, és azt mondta: félreértették az előadásban bemutatott metaforát. A szerző-rendező a botrány hatására maga magyarázta el darabja jelentését a francia tömegtájékoztatási eszközökben. Számára az ürülék az emberi mártíromságot jelentette a darabban, miután az apa inkontinenciája az én elvesztését szimbolizálta.

A színpadon történő ürítés a görög kenosis (megsemmisülés, önkiüresítés) metaforája, azaz az öregember isteni lététől megszabadulva nyerte el az emberi dimenziót, szó szerinti értelemben. Castellucci szerint ez volt az a pillanat, amikor Krisztus emberi testet öltve magára, meghalt a kereszten, hiszen a keresztre feszítéssel Isten "leereszkedett" az emberi nyomorúság szintjére, s az embernél is nagyobb mértékben élte meg a szenvedést, különösen a testi gyötrelmeket - hangsúlyozta a rendező.