Szörényit meglepte az az indulatáradat, ami az István, a király Alföldi-féle rendezése után alakult ki az országokban. Mint a Hir24-nek elmondta, szerinte „a közönség szent, minden körülmény között, na de olyan nincs, hogy kvázi lehülyézik a vén szerzőket… és kiközösítenek minket a műből”. Olyan hisztériahullám keletkezett, ami miatt már nem szabad, és nem is érdemes megszólalni – véli.

Kifejtette, ők 1983-ban sem egy leporellót csináltak az ezer évvel ezelőtti történésekről, hanem hatalmi modelleket mutattak be, valószínűleg ezt értik ma is félre, amikor azt kérik számon, hogy nem pontosan mutatja be a darab Szent Istvánt és korát.

Horváth Szabolcs

Szörényi elárulta, hogy az volt a megállapodásuk Alföldi Róberttel, hogy a próbafolyamat alatt nem nézik meg a készülő darabot, azt így ők csak a szegedi bemutatón látták. „Akkor már késő volt! De ha a próbára bementünk volna, akkor se tudtunk volna beleszólni a rendezésbe.”

Mint mondta, a történtek után már senki nem kérdezi, hogy van a Bródyval, „mert mindenki látja, hogy helyreállt a harmónia”.

Az arénabeli bemutató végén egyébként Szörényi nem ment fel a színpadra. Mint írtuk, a darab résztvevői a színpadon fogadták a közönség vastapsát, és a színészek közül többen a közönség soraiba indultak, hogy a színpadra invitálják Szörényi Leventét és Bródy Jánost. Bródy meg is került, de Szörényi nem csatlakozott a színpadon állókhoz. Munkatársunk úgy látta, hogy az őt kereső Tompos Kátya gesztusai alapján feltehetően nem is volt jelen a nézőtéren. A meghajlás végén közös fotó is készült, értelemszerűen Szörényi nélkül.

Mint lapunkkal Rosta Mária producer közölte, Szörényi végignézte a darabot, de a taps közben kiment, mert félreértésből azt gondolta, hogy a színpadra csak a szegedi premieren kell felmennie.