Az Oroszlánkirály visszatért

A Kings Of Leon a kora kétezres évek úgynevezett új rockforradalmának egyik kulcszenekara volt a Strokes és White Stripes mellett. A tennessee-i Franklinből rajtoló családi zenekar - három testvér, Caleb, Nathan és Jared Followill, valamint az unokatesó, Matthew Followill – néhány év alatt „osonópályán” került az évtized elejének évek két nagy gitárpop-tematizáló együttese elé. A zenekar úgy indult, mint a posh New York-i Strokes kissé faragatlanabb vidéki öcsikéje, mely ugyan ismeri a nagyvárosi artpopot/artpunkot, ám melynek a vérében valójában Creedence Clearwater Revival-es, blues-alapú déli rock csörgedezik. Ezt a kettősséget fordították előnyükre: egy karámba terelték az egymástól viszonylag távol álló hatásokat – mi több: a kvartett lépésről-lépésre, lemezről-lemezre tudott előre lépni (miközben a Strokes sikeres és nagy hatású első nagylemeze után nem tudott tovább lépni).

A 2003-as Youth and Young Manhood primér lendületét a 2004-es Aha Shake Heartbreaken már árnyaltabb zenei megoldások egészítették ki, a nagyobb szünet után 2007-ben megjelentetett Because Of The Times pedig egészen elképesztő előrelépés, óriási művészi ugrás volt, melyet sokan a U2 The Joshua Tree című nyolcvanas évekbeli alaplemezéhez hasonlítják – leginkább a hárommal ezelőtti évtized big music-világát idéző nagyívű megszólalás és a jellegzetes gitárhangzás miatt. A Kings Of Leon a kétezres évek közepére az angol csajok által körberajongott sármos, de kissé faragatlan amcsi kistesóból arénatöltő, igazi sztárzenekar lett. A kvartett 2008-as albuma, a sokszoros platina, sokmilliós eladásokat produkáló Only By The Night - a zenekar kommerciális értelemben vett csúcslemeze, rajta a Sex On Fire és a Use Somebody című megasláger - már ebben a kiemelt státuszban készült.

A helyzeten még az sem rontott, hogy a Kings Of Leon legutóbbi sorlemeze, a blues-, folk-, soul-tradíció és a modernizált stadionrock-hangzás mellett még Police-, Cure-, és Talking Heads-hatásokat is felvonultató Come Around Sundown - melyre a Followillek előzetesen „tengerparti hangzást” ígértek” - kissé laposra sikeredett. Hogy hol volt az ok, és hol az okozat, nem tudni pontosan, ám egy biztos: konfliktusok, a fáradtság és a kiégés jelei mutatkoztak a zenekaron belül, kisebb-nagyobb színpadi és színpadon kívüli botrányok is bekavartak, sőt a frontember alkoholizmusáról is pletykált a zenei média. A zenekar legutóbbi kiadványa a Talihina Sky című, 2011-ben megjelent - a Kings Of Leon háttértörténetére koncentráló - egész estés dokumentumfilm-DVD volt.

„Szabadságra mentünk, mindenki lelépett a maga kis világába, aztán tavaly novemberben jöttünk össze egy lepattant kis helyen, amit magunknak vásároltunk, és, melyet stúdiónak rendeztünk be, és ott kezdtünk el dolgozni az új ötleteken. Ez az első lemezünk, amit nem az úton írtunk. Korábban hangbeállásokon nézegettünk új ötleteket, a turné végére pedig volt 10-11 számkezdeményünk. Ez alkalommal vissza kellett térnünk ahhoz a munkamódszerhez, amit az első lemezünk idején folytattunk” – mesélt az elmúlt hónapokról augusztus végén a Rolling Stone magazinnak Nathan Followill dobos. És ez is van: az új Kings Of Leon-album olyan, mint egy nagy újrakezdés, az elmúlt bő tíz év zenei tapasztalataival a tarsolyban. A lemez három év kihagyás után jelent meg - utoljára a Because Of The Times előtt tartott ekkora szünetet a Followill család.

A zenekar régi alkotótársa, Angelo Petraglia producer által gondozott Mechanical Bullnak - mely címét a rodeókon szereplő állatokat helyettesítő géptől kölcsönözte -, bizonyos értelemben ugyanakkora a jelentősége, mint a Kings Of Leon hat évvel ezelőtti kreatív csúcsművének.

Az ilyen albumokra használja a zenei sajtó a nem is kevéssé elcsépelt „return to form” kifejezést, nekünk viszont nem kell ennyire modorosnak lennünk, elég, ha csak azt állítjuk, a Kings Of Leon újra vérbő és izgalmas zenekar. Az album elején a slágeres beharangozó kislemezszám, a Supersoaker, a stílszerűen lendületes Rock City és a punkos Don’t Matter leteszi a garast, innentől pedig simán beszippant bennünket a végig változatos és szinte hibátlan album.

Nem túlzás azt állítani, hogy egymást váltják a jobbnál-jobb számok: a nagyívű Beautiful War és Wait For Me, a  Temple, a lemez csúcspontja, a funkos-együtt éneklős Family Tree, a lábdobvezérelt, sodró Comeback Story, a U2-s gitárhangokkal teleszórt, feszes Tonight, a poszt-new wave-es Coming Back Again és a lemezt földelő folk-rockos ballada, az On The Chin.

A Kings Of Leon ezzel a lemezzel újra felült a rodeómasinára és nem esik le róla, sőt – de mondhatjuk másképp is: ismét utat nyit magának a trón felé, miközben egyszerre teszi boldoggá régi és újabb híveit.

Kings Of Leon: Mechanical Bull
RCA
9/10