Amíg Lovasi András, a Kiscsillag frontembere és L. Simon László, a jövőben az üres adathordozókból származó pénz 25 százalékáról döntő Nemzeti Kulturális Alap (NKA) alelnöke online levélháborút vív egymással, az Artisjus is időt szakított arra, hogy tényekkel alátámasztva kommentálja az ügyet.

Az Artisjus Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület a komment.hu-n közzétett első L. Simon-válaszcikkből és az NKA-alelnökkel készült, a Magyar Narancsban megjelent interjúból szemezget, az állításaival szembeállított tényekből pedig az derül ki, hogy az L. Simon által említett adatok több esetben köszönőviszonyban sincsenek az Artisjus számaival.

A legnagyobb adatbeli csúsztatás talán akkor történt, amikor L. Simon azt írta, hogy "a ténylegesen nevesíthető (azaz a konkrét lejátszások, eladások és koncertek után járó) jogdíjak mértéke egy-egy szerzőnél történő kifizetés esetében nem éri el az őt illető összes kifizetés 5 (!) százalékát". A jogvédő iroda szerint ez a szám közel ennek tízszerese, átlagosan az összes kifizetés 47 százaléka.

„Az Artisjus tavaly az üres adathordozói díjakból 188 millió forintot utalt külföldre. Ugye senki sem gondolja komolyan, hogy ez a beszedett 3,6 milliárdhoz viszonyítva reális arány?” - teszi fel a kérdést L. Simon. Az Artisjus egész más számokkal reflektál: az öt jogdíjfelosztó szervezet közül ők 1,11 milliárd forintért voltak felelősek 2012-ben, aminek 40 százalékát, azaz 440 millió forintot fizettek külföldi jogosultaknak, ugyanis a számításba vett csatornákon ilyen arányban fogyaszt külföldi zenét a magyar hallgató.

MTI / Mészáros János

"Véleményem szerint ott nem lehet társadalmi egyeztetést elvárni, ahol az egyik fél a módosításban, a másik viszont kizárólag a status quo fenntartásában érdekelt (másik fél alatt itt a közös jogkezelőket értem, nem a zenésztársadalmat..." - írja L. Simon László, miközben az Artisjus érvelése szerint a közös jogkezelő (azaz ők) a zenésztársadalom egyesülete, hiszen 11 895 magyar szerző és örökös bízta meg őket jogainak kezelésére.

Az NKA alelnöke által "a rendszer viszonylag kis számú kedvezményezettjei" jelzővel illetett szerzők száma 2012-ben 58 ezer volt, akiknek 204 ezer db műve részesült az üres hordozó díjakból (ÜHD). Azt az állítást, hogy "az üres adathordozók a magas jogdíjak miatt sokkal többe kerülnek nálunk, mint bárhol Nyugat-Európában", a Visegrad Consulting által készített tanulmány adataival cáfolja az Artisjus, miszerint kilenc EGT-tagországban magasabbak, tizenegyben alacsonyabbak az ÜHD-bevételek, így nagyjából a középmezőnyben helyezkedünk el.

L. Simon az Európai Bíróság 2013 júliusában hozott határozatára is hivatkozik, miszerint "az ún. méltányos díjigények esetében lehetséges azokat közvetett kompenzáció, például szociális és kulturális támogatás formájában visszaosztani”. Az Artisjus válaszából kiderül, hogy ez az ítélet azonban az osztrák törvényt elemzi, amely valóban előírja, hogy az üres hordozó díjak egy részét közvetett kompenzációként kell kifizetni - de nem állami alapokban, hanem a szerzők, előadók, kiadók saját alapítású szervezetei útján.