A reklám- és kliprendezőként már fiatalon elismert Antal Nimród 2003-as első filmjével, a Kontrollal a világ számos filmfesztiváljáról hozott el díjakat, többek közt a legrangosabb filmes eseménynek számító cannes-i fesztiválon is átvehette a legjobb elsőfilmesnek járó elismerést.

A gyermekkorát Amerikában töltő, de az egyetemet már Magyarországon végző rendező azóta három hollywoodi filmet készített (Elhagyott szoba, A szállítmány, Ragadozók), idén pedig a Metallica: Through the Never című koncertfilm-játékfilm hibridjét vetítették a mozik. Novemberben Andy Vajna meghívására érkezett Magyarországra, hogy a Vissza a moziba! - Nézzünk magyar filmeket! című rövidfilmet megrendezze.

Fazekas István

hvg.hu: Most kifejezetten a magyar mozis kampány miatt jöttél Magyarországra, meddig maradsz?

Antal Nimród: Egészen pontosan december 20-ig.

hvg.hu: Nem félsz, hogy Andy Vajna nem fog hazaengedni?

A.N.: Hát, figyelj, ha rám bíz egy filmet… Amúgy nekem is van most egy pár elképzelésem, van egy projektem, amit elindítottunk Amerikában, meglátjuk, hogy az menni fog-e, vagy sem.

hvg.hu: Arról lehet már tudni valamit?

A.N.: Nehéz egy mondatban elmesélni egy egész filmet, de ez egy olyan szerzői film, amiben vannak olyan kommersz elemek, amiket az amerikai piac is elbírna. Ez a Repossession of Max the Companion Robot című terv, tehát egy robotos film, amiben azért van sok lélek is. Megvan már a producer és a gyártó cég, most színészek után kutatunk.

hvg.hu: Most a Filmalap megbízásából forgattál itthon, láttad már az új rendszer alatt megjelent három film valamelyikét?

A.N.: Megnéztem az Isteni műszakot, az egy nagyon korrekt film, teli van olyan jelekkel, ami arra mutat, hogy Bodzsár Márk milyen tehetséges rendező. Láttam még az új Mundruczó-filmből, a Fehér istenből részleteket, na hát az valami zseniális, de az csak jövőre fog megjelenni.

Fazekas István

hvg.hu: Szerinted egyébként jó úton halad a magyar filmgyártás? Jó az a támogatási rendszer, amit a Filmalap csinál?

A.N.: Azt gondolom, hogy ha a személyes elfogultság helyett onnan indul egy pályáztatás, hogy milyen a forgatókönyv minősége, az egy jó irány. Azt, hogy kik döntenek a támogatásról, nem tudom, de nem is érdekel. A Kontrollt a baloldal fizette ki, a jövőbeli filmemet lehet, hogy a jobboldal fizeti ki, ez engem hidegen hagy. Nekem ugyanúgy van egy elképzelésem, ugyanúgy fogok megcsinálni egy filmet, attól függetlenül, hogy az MMKA vagy a Filmalap finanszírozza azt.

hvg.hu: A Kontroll sikere óta több készülő projekttel kapcsolatban felmerült a neved, mint rendező. Az egyik ilyen a Puskás-film volt, ennek van még valami esélye?

A.N.: Tényleg volt sok olyan ötlet, amivel kapcsolatban szóba hoztak engem is, van, amiről tudtam, de olyan is, amiről én is csak utólag olvastam. A Puskás-film esetében tényleg megkerestek, de annak ellenére, hogy Puskás Ferenc a magyar történelem egy olyan alakja, akiről érdemes lenne filmet csinálni, sosem éreztem úgy, hogy én lennék rá a megfelelő ember.

hvg.hu: Arról is volt szó, hogy a Kontrollnak készül egy amerikai feldolgozása.

A.N.: Ez csak pletykaszinten merült fel, sosem volt komoly. De még ha meg is keresnének ilyesmivel, biztos, hogy nem mennék bele.

hvg.hu: Akkor sem, ha te rendezhetnéd?

A.N.: Nem. Egyszer már megcsináltam, és az tök jó volt úgy, ahogy volt.

hvg.hu: Ha választhatnál, akkor A-kategóriás hollywoodi rendező lennél, aki mások forgatókönyveiből dolgozik, vagy Magyarországon alkotó szerzői filmes?

A.N.: Nekem már felajánlották azokat a filmeket, ami alapján A-kategóriás hollywoodi rendező lehetnék, de ezek nem vonzanak engem. Amilyen filmeket Amerikában elvállaltam, azokban mindig volt valami, ami megfogott, amiért érdemes volt csinálni. A zsáner, vagy a karakterek. Az például valahogy nem izgatott, hogy mondjuk a Farkas (Wolverine) című, A-kategóriásnak számító filmet megrendezhetem.

hvg.hu: Jutottak el hozzád olyan forgatókönyvek, amiket utólag már bánsz, hogy visszadobtál?

A.N.: Általában úgy működik a dolog, hogy azokat a forgatókönyveket nem akarják odaadni, amik nekem tetszenek, viszont amikre engem akarnak rendezőként, azok nem érdekelnek. De én is addig vagyok művész, ameddig a bankszámlám engedi, hál’ Isten eddig sikerült a filmen keresztül eltartani magam. Egyszer volt egy könyv, amiben nem láttam fantáziát, ráadásul a Halálos iramban-filmek után egy ilyen sofőrös-üldözős téma nem igazán érdekelt, aztán ebből lett a Drive című film. Persze utólag megnézve szidtam magam rendesen.

Fazekas István

hvg.hu: Amerikában mennyire szólnak bele a producerek a rendező munkájába?

A.N.: Nem is a producerekkel van a baj, hanem a stúdióval. A producerek inkább támogatják a rendezőt, próbálják neki megadni, amit csak lehet. A stúdiós arcoknál van egy súlyos ego-probléma. Nekik szoktak olyan ötleteik lenni, ami nem feltétlenül viszi előre a filmet, sőt. Azt pedig mindenki érzi, amikor a rendező kamuzik. Amikor a stúdió nyomására kell valamit beleerőltetni egy filmbe, az nem lesz őszinte, és ez a színészektől kezdve, a stábon át a nézőkig mindenkinek lejön.

hvg.hu: Mennyiben más egy Csányi Sándort rendezni, mint mondjuk egy Adrien Brody-t?

A.N.: Nincs különbség. Ugyanúgy ki kell találnom, hogy mi történik egy jeleneten belül, ugyanúgy kommunikálnom kell feléjük a karakterek állapotát, és természetesen ők is ugyanúgy jelzik felém, ha van valamilyen ötletük. A munkafolyamat független attól, hogy most egy 50 forintos Quimby-klipet forgatunk, vagy egy 40 millió dolláros Ragadozókat. Rendezőként mindig csak azt éreztem, hogy nagyobb körülöttem a stáb, vagy több az elkölthető pénz, de a többi, a lényeg mindig ugyanaz.

Antal Nimród a Magyar Nemzeti Filmalap felkérésére forgatott Budapesten magyar mozifilmeket népszerűsítő kisfilmet, az interjú a Magyar Filmlaborban készült, ahol a film utómunkája zajlik.