A géppel írott leltári listán 16 558 mű szerepel, ezeket az 1930-as évek második felében a náci párt illetékesei kivették a német múzeumok gyűjteményeiből, majd 1937-ben nagy kiállítást rendeztek belőlük, mielőtt a festmények, grafikák és szobrok nagy részét megsemmisítették vagy eladták. Az "elfajzott művészethez" sorolt alkotók közül sokakat (így Paul Klee, Ernst Barlach, Max Ernst, George Grosz, Ernst Ludwig Kirchner) üldöztek a nácik, nem gyakorolhatták hivatásukat, és kiállításokon sem mutathatták be műveiket.

A náci propagandaminisztérium 1941-42-ben állította össze a listát, amely két kötetből áll, és alfabetikus rendben gyűjti össze az érintett városok közgyűjteményeit Aachentől Zwickauig. Az első kötet (A-G) két példánya túlélte a háborút berlini archívumokban, a második kötetről (G-Z) úgy tudták, hogy elveszett. 1966-ban Henrich Fischer londoni műkereskedő felesége váratlanul egy példányt a Viktória és Albert Múzeum művészeti könyvtárának ajándékozott. A mai napig nem tudni, hogyan szerezte meg az 1939-ben Bécsből elmenekült Fischer ezt a példányt.

A londoni múzeumban őrzött példány mikrofilmen és nyomtatva kutatható volt, de csak igen kevesen foglalkoztak a tanulmányozásával - olvasható a The Art Newspaper honlapján.

Martin Rothnak, a múzeum igazgatójának tavaly jutott tudomására a lista létezése, és ő indította el az iratok szkennelését, majd közzétételét a múzeum honlapján. A stuttgarti születésű Roth a drezdai állami művészeti gyűjtemények vezérigazgatója volt, mielőtt 2011-ben Londonba ment. Szerinte a múzeum birtokában lévő dokumentum "felbecsülhetetlen értékű forrás, amelyet nemzetközileg elérhetővé kell tenni".

A Viktória és Albert Múzeum listáját február elején teszik közzé. A leltár azonosítja a legtöbb műalkotás vevőjét és az árat is. A listán ikszel jelölték meg azokat a művek, amelyeket annak idején megsemmisítettek. Körülbelül ötezer festményről, grafikáról és nyomatról úgy tudják a szakemberek, hogy elégették azokat a berlini tűzoltóság udvarán 1939-ben.