Az esseni születésű Gerd Albrecht zenei karrierje akkor kezdődött, amikor a franciaországi Besançonban 22 évesen megnyerte a fiatal karmesterek nemzetközi versenyét. Öt évvel később Lübeckben a korabeli Németország legfiatalabb zeneigazgatójává nevezték ki, később Kasselben, Zürichben és a berlini Deutsche Opernél töltött be vezető pozíciókat.

Karrierjének csúcspontjaként a Hamburgi Állami Operaház főzeneigazgatójának tisztségét töltötte be 1988 és 1997 között, a kritikusok szerint oroszlánrésze volt abban, hogy az intézmény újra nemzetközi hírnévre tett szert. Erre az időszakra esik életének másik kiemelkedő megbízatása is: 1993-tól 1996-ig - első külföldiként - a Cseh Filharmonikusok élén állt vezető karmesterként.

A cseh zenekarnál töltött évek nem voltak konfliktusmentesek. Sokan nehezményezték, hogy a nemzeti szimbólumnak számító együttest egy külföldi, ráadásul éppen egy német karmester vezeti. A zenekar alapításának 100. évfordulójára rendezett ünnepi hangversenyről például Václav Havel köztársasági elnök és Václav Klaus miniszterelnök is tüntetőleg távol maradt. Albrecht végül 1996-ban lemondott a pozícióról, cseh kritikusai "politikai szűklátókörűségét" okolva.

Hamburgi és prágai megbízatása után a tokiói székhelyű Jomiuri Nippon Szimfonikus Zenekar vezető karmestereként tevékenykedett 1997 és 2007 között, valamint a dán rádió szimfonikus zenekarát vezette 2000 és 2004 között.

Mint az AP amerikai hírügynökség megjegyzi, a német karmester nagy pártfogója volt a kortárs zenének, többek között Ligeti György műveinek.

Karmesteri munkája mellet Albrecht gyerekkönyveket is írt, és iskolákat látogató "zenebusz"-járatot indított. Alapítványt hozott létre fiatal zenei tehetségek támogatására, Hamburgban és Berlinben pedig "zengő múzeumot" alapított.