A Titanic filmfesztivál másfél hete alatt uralkodó hangulat leginkább a Sziget legjobb időszakához hasonlítható. A látogatók számára folyamatos a dilemma, melyik helyszínt és programot válasszák, és szinte lehetetlen megjósolni, hogy tényleg jó döntést hoztak-e. Szerencsére azonban a széles kínálat miatt képtelenség, hogy valaki ne találjon saját ízléséhez passzoló filmet. Ugyanakkor szinte elkerülhetetlen a kellemetlen csalódás, de az is benne van a pakliban, hogy egy kevésbé várt film válik a legnagyobb kedvenccé a kínálatból.

Mindezekből is látszik, hogy a Titanicon nincs tökéletes programterv, azonban némi segítség nem árthat, így most következzen egy lista azokról a filmekről, amelyeket bátran ajánlunk a filmőrülteknek és a csak egyszerűen szórakozásra vágyóknak egyaránt.

Ínyenceknek

Ha egyetlen alkotást kellene választani a több, mint ötven filmet felvonultató fesztivál kínálatából, az a Valahol Angliában (A Field In England) című brit filozófikus-misztikus horror lenne.Már ebből a furán hangzó műfaji meghatározásból is látszik, hogy Ben Wheatley (Vérturisták, Halállista) műve nem egy szokványos mozi, egyetlen szempontból sem. Ez az a film, ami senkit sem hagy hidegen, van aki dicsőíteni, és van aki utálni fogja, de az kétségtelen, hogy a tavalyi angliai premier óta a filmet övező kultusz egyre csak növekszik. A fekete-fehér film a háború-dúlta középkori Angliában játszódik, középpontjában egy a háborúból megszökő, kis csoporttal. A történetről ezen kívül nehéz is többet mondani, legyen elég annyi, hogy az utóbbi évek egyik legkülönlegesebb hangulatú mozija a Valahol Angliában. A film alapötletét az adta, hogy a rendező fejébe szöget ütött az az információ, hogy a középkorban is ismerték néhány gombafajta hallucinogén hatását. A Valahol Angliában ebből az alapötletből született vizuális orgia, egy misztikus történettel megfejelve, kultstátusza garantált, főleg a rengeteg módon értelmezhető történet miatt.

Hasonlóan különleges film, Anna Odell első nagyjátékfilmje is, Az Osztálytalálkozó (Återträffen / The Reunion). A svéd művésznő alkotása azért érdemel különös figyelmet, mert a film önmagában is bátor művészi kísérlet több szempontból is. Egyrészt Anna Odell saját magát, és saját történetét "játssza el" a filmben, mindezt úgy, hogy Az osztálytalálkozó egyszerre dokumentumfilm és játékfilm is egyben. A történet alapját egy 20 éves osztálytalálkozó adja, amely a hasonló szituációból kiinduló Megdönteni Hajnal Tímeát című magyar film egyszerű komédiájával ellentétben, egyre merészebb kérdéseket boncolgató pszichológiai dráma. Az osztálytalákozó épp ezért több igényt is kielégít: egyrészt a történet végig izgalmas, és az északiaktól megszokott kíméletlenséggel ábrázolja az emberi lélek rejtelmeit, másrészt Odell bátran játszik az egyes műfajokkal szembeni nézői prekoncepciókkal.

Kanadai thriller vagy kínai társadalmi dráma?

Ugyancsak kár lenne kihagyni  Xavier Dolan (Képzelt szerelmek, Megöltem anyámat), a kanadai öntörvényű rendező friss filmjét, a Tom a farmont, melyben a rendező ismét maga alakítja az egyik főszereplőt. A Tom a a farmon műfaja szerint thriller, ami a rendező eddigi életművét tekintve kicsit meglepőnek hangzik, de ha ehhez a műfajhoz is olyan kreativitással és bátorsággal nyúl Dolan, mint eddigi műveiben, akkor biztosan nem csalódunk majd ezúttal sem.

Aki távol-keleti csemegére vágyik, annak a A bűn érintése (Tian zhu ding / A Touch of Sin) valamelyik vetítésén a helye. Kína jelenleg amúgy is rendkívül izgalmas terület a filmvilág térképén, a filmet rendező Jian Zhangke pedig korábban a dokumentumfilm világában szerzett komoly tapasztalatokat, így ha valaki tisztában van a jelenleg Kínában uralkodó társadalmi helyzettel, és képes azt őszintén mesélő nagyjátékfilmmé átszabni, az ő lesz.

Az amerikai független produkció, a számos fontos díjat beszebelő Fruitvale Station az egyik legnagyobb hírű film a programban. Nem csoda, hiszen a Fruitvale Station egy megtörtént, az Egyesült Államokban elég nagy port kavaró esetet dolgoz fel. Fruitvale egy oaklandi, külvárosi megálló neve, ahol az afro-amerikai Oscar Grantet, 2009 szilveszterének éjjelén halálosan megsebesített egy rendőr. Bár tudjuk, hogy mi a történet tragikus végkifejlete, a film lebilincselő módon követi végig Oscar utolsó napját. Egy biztos, nem érdemtelenül  szerepelt sikeresen a film Cannes-ban és a Sundance filmfesztiválon is.

Dokuk, zene, és Jancsó ismeretlen oldala

Így is biztosan kimaradt valami a felsorolásból, de a Titanic fesztivál hagyományosan két szekcióban is nagyon erős szokott lenni: a dokumentumfilmekben és a zenei témájú alkotásokban. Az előbbiek közül valószínűleg nem is lehet rosszul választani, de ha mindenképp kell, akkor a norvég veterán röpladázók "nagy meccsét" bemutató Az optimisták (Optimistene / The Optimists), és a svéd-dán koproducióban készült, festői tájakon forgatott Kiruccanás a világ végére (Ekspeditionen til verdens ende / Expedition to the End of the World) egyaránt székhez bilincselő alkotásnak tűnik.

A zenei témájú filmek mindig is különleges szerepet töltenek be a fesztiválon. Itthon esély sincs ilyen filmek moziban való bemutatására, pedig a zenei dokumentumfilmek nem csak a zenerajongók számára jelenthetnek élvezetes kikapcsolódást. Itt a legnagyobb érdeklődés valószínűleg a Nirvana egykori dobosának, a Foo Fighters jelenlegi frontemberének dokumentumfilmjét, a Sound City-t övezi majd, de ebben a szekcióban mindig érdemes a kisebb halakra is figyelni. Ez utóbbira példa a punkot már a Sex Pistols előtt feltaláló Death nevű zenekarról szóló film, A banda neve: Halál (A Band Called Death), ami egy már szinte elfeledett együttest tett minden eddiginél népszerűbbé, egyáltalán nem érdemtelenül. Ez a dokumentumfilm végigjárta az összes fontos doku-seregszemlét, és mindenhol kirobbanó sikere volt, itt volt már az ideje, hogy végre itthon is méltó környzeteben mutassák be ezt az olykor tragikus, olykor vicces, de mindenképp sokáig emlékezetes igaz történetet, a testvérekből álló zenekarról.

A fesztivál idén Jancsó Miklós emléke előtt is tiszteleg, méghozzá úgy, hogy a legendás rendező kevésbé ismert alkotásait, köztük ritkán látható rövidfilmjeit tűzi műsorára. Már az eddig felsorolt alkotások is elegendő muníciót jelentenek egy hétre, de akkor még nem is beszéltünk a fesztivál nyitófilmjéről, a rendkívül tehetséges és egyéni látásmódú ír rendező, McDonagh (A Guardista) Kálváriájáról, vagy Novák Erik improvizáción alapuló filmjének, a Fekete levesnek a premierjéről.

A választék tehát idén is nagyon izgalmas, a részletes program pedig már olvasható a fesztivál hivatalos oldalán, illetve a részt vevő mozik, helyszínek (Uránia, Toldi, Puskin, Örökmozgó, A38) honlapján. Április 3.-ig ráadásul kedvezményes áron lehet jegyeket kapni a várhatóan telt házzal futó előadásokra, így aztán érdemes idejében összeállítani a saját programot erre a másfél hétre.