László Zsolt a Magyar Narancsnak adott, a székesfehérvári színház Platonov-bemutató apropójából készült interjúban kifejtette, hogy ő is egyidős a rendszerváltó generációval, a mai felső vezetéssel, bár aktívan soha nem politizált. Úgy véli, valós az a generációs konfliktus ebben a társadalomban, hogy mit csinált az ő generációja az elmúlt húsz évben.

„Az elmúlt választásokat nézve csak azért szégyenkezem, hogy a gyerekeim ebben az országban születtek. Nonszensz, hogy egy ország, illetve az emberek ennyire bénák meg buták legyenek” – tette hozzá.

MTI Fotó: Kollányi Péter

Azt látja, hogy ma az egy országspecifikus trend, hogy a politika mindenbe beleszól. Szerinte a színészek helyzeténél a tanárok helyzete még aggasztóbb. „A most felnövekvő nemzedékből lesznek az ország dolgozó, alkotó, vezető emberei. Megengedhetetlen, hogy a diákéveik ideges, túlhajszolt pedagógusok légkörében teljenek.”

László Zsolt szerint ugyanakkor e jelenség mögött nem tudatosság van a hatalom részéről, hanem kapkodás és erőfitogtatás. „Ahogy széket kap valaki a feneke alá, két pillanat alatt elveszíti az identitását, a gyökereit, a realitásérzékét. Helyette az önzés és a megfellebbezhetetlen mondatok jönnek. A hatalom arroganciája. Engem színészként a folyamatos kétkedés mozgat.”

László látja az igazgatóin, hogy van bennük félelem, mit reagál az adott hatalom. „Az elég katasztrofális, amikor a szakmaiság háttérbe szorul, legyen szó cipészekről, pékekről, pedagógusokról, orvosokról, és a párthűség minden másnál előbbre való. Én hiszek a saját szakmámban, illetve abban, hogy ha elmegyek egy boltba bort vásárolni, nem az érdekel, milyen oldali a borász, aki készítette. Az lenne jó, ha ez így maradna. Ebben csak reménykedni tudok” – tette hozzá.