Gavrilo Princip megítélése ma is ellentmondásos, egy vajdasági faluban, Tovarisevoban például nemrég szobrot állítottak neki, ahol a neves filmrendező Emir Kusturica méltatta a merénylőt. Kusturica az avatón úgy fogalmazott, Princip tette nélkül nem létezne modern szerb állam.

Hős vagy terrorista?

Egy helyszíni beszámoló szerint még ma is nagyon megosztja a Szarajevóban élőket és a délszláv államokban élőket Princip merénylete. "Feláldozta az életét az eszméért, hogy felszabadítsa és egyesítse a déli szlávokat" - fogalmazott  a riport szerint a 81 éves Nikola Princip, amikor egy szarajevói kápolnában keresztet vetett egy emléktábla előtt. Az idős férfi Gavrilo Princip nagybátyja volt. A tábla "Szent Vid napja hőseinek" állít emléket. Gavrilo Princip, ezen a napon, az egyik legjelentősebb szerb nemzeti ünnepnapon (Szent Vid napja az egyik egyebek mellett a szerb "Mohácsi vész", az 1389-ben vívott tragikus következményű rigómezei csata emléknapja is) követte el merényletét a Habsburg főhercegi pár ellen.

Halida Basicnak, egy 72 éves boszniai muszlim férfinak egészen más véleménye van az eseményekről. "Gyilkos volt, terrorista. Azért tette, mert azt akarta, hogy Bosznia Nagy-Szerbia része legyen".

Az ortodox keresztény vallású szerbek hősként tekintettek és tekintenek Principre, mivel a célja az volt hogy Boszniát Szerbiával egyesítse. A szerb történelemkönyvekben a merénylet több mint húsz oldalon át taglalják, végig pozitív tettként értékelve a június 28.-i történéseket.

A boszniai muzulmánok azonban teljesen másképp gondolkodnak a merénylők csoportjáról. Az ő tankönyveikben csak egy mondatot ér Gavrilo Princip súlyos következményekkel járó lövéssorozata. Ebben a mondatban szó sincs nagy felszabadító cselekedetről, itt a hangsúly inkább arra kerül, hogy Princip csak az egyik megszálló (Monarchia) hatalomtól a másik kezébe akarta (Szerbia) játszani Boszniát.

"Gavrilo Princip egyesek szemében mindig is hős marad, mások számára pedig terrorista" - nyilatkozta Husnija Kamberovic, a Szarajevói Történeti Intézet igazgatója.

Amit tudni lehet a merénylőről

A ma ismert történelmi tények szerint Gavrilo Princip heves vérmérsékletű, de gyenge egészségű, törékeny testalkatú fiatalember volt. 1912 februárjában már a helyi nacionalista tüntetések aktív szereplője volt, emiatt ki is csapták a gimnáziumból. Ezután lett tagja a Bosznia-Hercegovina függetlenségéért (Bosznia-Hercegovina akkor már a Habsburg-birodalom része volt) harcoló illegális szervezetnek, az ifjú Boszniának. Princip később Belgrádba ment, és felvételét kérte az akkor már hírhedt társaságba, a „Fekete Kézbe”. Principet azonban többszöri próbálkozás után is elküldték; természetesen azért, mert a terrorszervezet vezetői túl gyengének találták erre a feladatra.

Végül azonban pont gyengesége miatt utazhatott épp ő Szarajevóba, a Ferenc Ferdinánd látogatása előtt néhány héttel. A trónörökös akkor már régóta a terrorszervezet egyik  fő célpontja volt. A Fekete Kéz vezetői direkt olyan embereket választottak a "nemes feladatra", akikről gyanítható volt, hogy nem lesznek hosszú életűek; a tuberkolózisos Princip pont megfelelt céljaiknak. Így a beteges Princip két másik társával a boszniai tartomány fővárosa felé vette az irányt, egy revolverrel, két pokolgéppel, és egy cián-kapszulával felfegyverkezve.

Ma már az is bizonyított tény, hogy Princip a véletlennek köszönheti a lövési lehetőséget, de az adandó alkalommal társaival ellentétben nem hibázott, és másfél méteres távolságból a trónörököst és feleségét is lelőtte.  A merénylet után az elkövetőt azonnal letartóztatták. Gavrilo Princip mellett még hét főt állítottak bíróság elé, akiket gyilkosság és árulás vádjában egyaránt bűnösnek találtak. Princip és társai halálbüntetést kaptak volna, de akkor még nem töltötték be a huszadik életévüket, így még nem végezhették ki őket. Végül az elfogott elkövetőket húszéves fegyházra ítélték, de mivel mindannyian tuberkulózisban szenvedetek, egyikük sem érte meg a szabadulást. Princip 1918. április 28-án halt meg Theresienstadt börtönében.

A sors iróniája, hogy az amiért Princip és társai életüket adták, néhány hónappal haláluk után teljesült is: létrejött az egységes délszláv állam, mely propaganda céllal kultuszt épített a merénylők köré. Gavrilo Princip egykori szarajevói otthonából múzeum lett. A délszláv térség viharos történelme azonban nyomot hagyott a Princip-kultuszon is. Volt olyan hatalom amely leromboltatta a múzeumot, míg volt aki saját céljai érdekében újráélesztette a kultuszt.

A futballpályán is indulatos volt

Az egyik legviccesebb adalék a Princip-sztorihoz, hogy 1914 augusztusában egy kisebb cikk jelent meg róla Sporthírlapban. Ebben - ma már nyilvánvaló okból - kicsit kiszínezték, eltorzították a fiatal terrorista jellemét. Erre tökéletes eszköz volt a Princip tiszavirág életú futball karrierjének rövid "elemzése". "A szarajevói pályán háromszor vett részt a footballcsapatunkban. Nem tekintve azt, hogy nem tudott játszani, oly botrányosan viselkedett, hogy kétszer kiállították, harmadszor pedig végleg leterelték a gyepről" - olvasható az egyik egykori iskolatárs jellemzése Princip futballpályán mutatott énjéről.

A Sporthírlap cikke akkor lódított a legnagyobbat, amikor az állítólagos iskolatársat idézve azt állította, hogy Principet egy meccsen történt incidens miatt rúgták ki a szarajevói gimnáziumból: "a footballból ered az iskolából való eltávolítása is. Nem tudta elviselni, hogy őt, a nagyszerbet a horvát bíró kiállította a játékosok csatársorából s emiatt oly perfiden viselkedett, hogy kicsapták az iskolából". Ma már tudjuk, Principnek nem emiatt, sokkal inkább politikai aktivitása miatt kellett távoznia a gimnáziumból. Egy biztos, a megidézett/képzeletbeli egykori osztálytárs nem tévedett nagyot, amikor úgy fogalmazott, "Princip vérmérséklete egyenesen a tigriséhez hasonlatos".