„Az én fölmenőim még párbajoztak, és noha magam nem gyakorlom, szemtől szemben álló férfiak fair küzdelme ellen nehéz érvelni – ez nem az volt” – írta Kukorelly Endre miután nyilvánosságra került, hogy Csender Levente „az érzelmi túlfűtöttség pillanatában” hátulról leütötte egy tokaji borozgatás közben. Az eset után minkét író elhagyta az írótábort, a támadó pedig bocsánatot kért Kukorellytől.

Literátor kortársaink nagy elődeiket követték, amikor a jambusokat az ökölcsapásokra váltották.

„Sopronyban magam tizenkét németeket megvertem”

Az irodalomtörténeti legendárium szerint a vitéz költő, Balassi Bálint például igen nagy verekedő hírében állt, akit legalább száz alkalommal fogtak perbe többek között verekedései, becsületsértései következményeként. A fennmaradt periratok szerint Balassi hol egy fürdőben provokált verekedést, hol pedig egy özvegyasszonnyal erőszakoskodott. A kalandos életű költő a pereket rendre elveszítette, mert a bíróság általában nem a rossz hírű magyar bárónak, hanem az őt beperelő tisztességes, adófizető német polgároknak adott igazat.

A szilaj természetű Berzsenyi Dániel emlékirataiban örökítette meg ifjúkori „duhajkodásait”. 1811-ban iskolai éveiről így írt egy levélben Kazinczynak: „Én egy korúim között legelső magyar tánczos voltam, lovat, embert, asztalt által ugrani nékem játék volt. Sopronyban magam tizenkét németeket megvertem, és azokat a város tavába hánytam, és az én első szeretőm az én karjaim között elalélt.”

Veszélyben volt a Kőszívű ember fiai

A reformkori irodalmárok konfliktusai nem egyszer végződtek párbajjal: Vahot Imre író, a Pesti Divatlap szerkesztője 1845-ben a Honderű szerkesztőjével, Nádaskay Lajossal vívott párbajt, mert az sértő stílusban írt a konkurens lap szerkesztőjéről. 1846-ban egyébként a sértődött Petőfi is párbajra hívta Vahotot, de az író kitért a párbaj elől.

Jókai Mór többször is kénytelen volt kardpárbajozni. Egy alkalommal Bulyovszky Gyula hírlapíró hívta ki, mert a Jókai által szerkesztett Üstökös című lap sértően írt Szilágyi Lilláról, Bulyovszky színésznő feleségéről. A párbajban végül Jókai egy kisebb karcolást ejtett a kihívón. Szintén egy cikk – amit nem Jókai írt, de az ő lapjában, a Honban jelent meg – volt a kiváltó oka a korabeli kulturális élet meghatározó figurájával, Pulszky Ferenc régész, politikus, műgyűjtővel vívott pisztolypárbajának. Erről Mikszáth Kálmán így írt a Jókai Mór élete és kora című könyvében: „A Honban éppen akkor indult meg A kőszívű ember fiai. Ha a Pulszky golyója bolondjában rossz helyre talál tévedni – az a remek regény éppen a legérdekesebb helyen szakad meg. (…) Pulszky háromszor lőtt, de a pisztolya mindannyiszor csütörtököt mondott. Jókai a levegőbe sütötte ki a maga pisztolyát. S mikor ezek után kezet fogtak, akkor vallotta be, hogy voltaképpen nem is olvasta a kérdéses cikket, s éppenséggel nem tudja, milyen sértésért verekedett.”

Gárdonyi gúnyverse

Herczeg Ferenc író 1887-ben egy katonatiszttel vívott párbaja már kevésbé ártatlanul végződött. A tiszt a helyszínen meghalt, Herczeget pedig jogerősen négy hónapnyi államfogságra ítélték. Ekkor, a váci börtön fogságában írta Fenn és lenn című első regényét, ami később ünnepelt íróvá tette.

Bármilyen meglepő, a visszahúzódó természetű, magának való Gárdonyi Géza párbajvétségért kétszer is élvezhette a szegedi államfegyház vendégszeretetét. Először huszonhat éves korában, a Szögedi Paprika című lapban megjelent Álom című gúnyversével váltott ki párbajozásra serkentő indulatokat. A versben kiparodizált May R. Miksa szegedi bankár felindulásában megfenyegette Gárdonyit, hogy „összetöri”, erre a fiatal publicista becsületsértés címén följelentette May-t, akit a járásbíróság öt forint pénzbüntetésre ítélt. A bankárt végül a fellebbezés után felmentették, mondván: a fenyegetés ismeretlen szerző ellen irányult. May és Gárdonyi ugyan elszívták a békepipát, de a tárgyalás folyamán a bankár ügyvédbojtárja, dr. Kókay István sértegette Gárdonyi lapját, ami azt eredményezte, hogy a következő lapszámban Gárdonyi őt figurázta ki. Kókay ekkor hívta párbajra Gárdonyit, amiben az író saját magát sebesítette meg a küzdelem hevében. Másodszor 1890 nyarán egyik barátja, Ujlaky Antal újságíró egy félreértés miatt küldött Gárdonyinak párbajmeghívót, aki a küzdelemben kis híján kollégája halálát okozta.

Párbaj a Nyugat szerkesztési elvei miatt

1911. január 11-én hajnalban Szécsi Illés keramitkőgyáros és Molnár Ferenc író pisztolypárbajt vívott egymással a nagykovácsi erdőben. 25 lépés távolságból kétszer lőttek egymásra, de végül egyikük sem sérült meg. A felek a párbajsegédek felszólítására sem békültek ki, ami nem csoda, hiszen Molnár Ferenc elszerette a gyáros színésznő feleségét, Varsányi Irént.

Ugyanebben az évben báró Hatvany Lajos író, irodalomtörténész Adyhoz szóló, nyílt levelében írta le, hogy miért nem ért egyet a Nyugat szerkesztési elveivel: ezzel pedig a nyilvánosság elé tárta a folyóirat belső problémáit. Osvát Ernő, a Nyugat folyóirat szerkesztője a Világ hasábjai kemény hangú válaszban utasította vissza Hatvany vádjait. Ennek hatására került sor 1912. január 6-án a Hatvany és Osvát közti párbajra, aminek következtében komolyabb sérülés nem történt, de Hatvany Lajos évekre hátat fordított a Nyugatnak.

Ady kihozta döntetlenre

Ady Endre egy színházi szék miatt vált párbajhőssé Debrecenben. Az ittas költő 1899. május 1-jén a Csokonai Színházban Geréby Pál földbirtokos bérelt helyét foglalta el. A később érkező Geréby szóvá tette helyének bitorlását, amiért Ady ugyan bocsánatot kért, de maradt a széken. Miután Ady a harmadik felszólítás után sem volt hajlandó átadni a helyet jogos tulajdonosának, Geréby párbajra hívta a flegma költőt.

Geréby az előre megállapított szabályok szerint zajló kardpárbajban az első vágással megsebesítette Adyt, de amikor visszarántotta a kardot, saját fején is sebet ejtett. Miután az orvosok ellátták a nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket, a párbaj ügye bíróság elé került. A Debreceni Királyi Törvényszék Ady Endrét öt, Geréby Pált nyolc nap letöltendő államfogház-büntetésre ítélte, valamint a bűnügyi költségek megfizetésére kötelezte. Ady a váci börtönben töltött napjai után még a várost is elhagyta, és új életet kezdett.

Rejtői helyzetek

Rejtő Jenő idejében a párbaj már kevésbé bevett módja volt a férfias konfliktusok kezelésének, így a népszerű írónak sokkal inkább kocsmai verekedésekben volt része. A robusztus megjelenésű, a boksz világában járatos regényíró azonban csak akkor vett részt ilyenekben, amikor az utcán vagy kocsmában egy gyengébb emberbe belekötöttek. Egy hasonló esetnél, 19-éves korában, amikor Hamburg egyik külvárosában, Altonában a "Rakéta" nevű mulatóban parkett-táncosként dolgozott egy váratlanul kirobbant kocsmai dulakodás során őt is alaposan összeszurkálták.

Rejtő kortársa, Örkény István 1940 nyarán szerelemféltésből kísérelt meg merényletet felesége és annak szeretője ellen. A visszacsatolt Erdélyben tartalékos tisztként szolgáló írót felesége táviratban értesítette arról, hogy elhagyta egy másik férfiért. A Magyar Királyi Honvédség tisztje azonnal elhatározta, hogy hazautazik a fővárosba, és megöli feleségét és annak szeretőjét. Amikor hazaért, unokatestvérétől, Ágnestől tudta meg, hogy felesége egyik legjobb barátja, Pálóczi Horváth György miatt lett hűtlen hozzá.

Örkény felrohant Pálóczi lakására, ahol a férfi és Gönczi Flóra tartózkodott, de amikor előrántotta volt fegyverét, annak helyén csak egy doboz mackósajtot talált, amit titokban unokahúga csempészett a pisztolytáskába. A megszégyenült író összetörten távozott a helyszínről, és megbánva tettét, még aznap visszakullogott Erdélybe.