A székesfehérvári Szent István Király Múzeumban állítják ki először hazai múzeumban a tavasszal a Parlamentben bemutatott műkincseket. Az intézmény tudományos osztályának vezetője, Nádorfi Gabriella régész elmondta, hogy Fehérváron az ezüstszerviz hat darabja lesz látható. Sérült állapota miatt hiányozni fog az egyik geometrikus díszű kancsó, és a tárgyak tárolásra, rejtésére szolgáló üst. A várakozásokkal szemben még nem valósul meg, hogy a valószínűleg a római kori készlethez tartozó ezüstállványt (quadripust) velük együtt kiállítsák – mint ismert, a Nemzeti Múzeumban őrzött kinyitható állványt a Seuso-kincsek feltételezett lelőhelyéhez közel találták meg 1878-ban, s mind anyagában és díszítésében is nagy hasonlóságot mutat velük.

„Ez egy igazi kiállítás lesz!” – jelentette ki a vezető régész, ahol a tárgyakat az eddigi ismeretek szerinti tájékoztató információkkal együtt mutatják be. A kiállítás helye is stílszerű, ugyanis a mai múzeumi épület egykor a ciszterciták rendháza volt, s annak barokk díszterme az ebédlőjük. Az római kori asztali ezüstszervizt ebben a környezetben, direkt az alkalomra készült, körüljárható, lövedékálló vitrinekben láthatják majd az érdeklődők. Különlegesek lesznek a bemutatóhely fényviszonyai, valamint állandó a hőmérséklete és a levegő páratartalma is szabályozott lesz.

A teremben azoknak a tárgyaknak is látható lesz a fotója, amelyek még nem kerültek haza Londonból – így teljes lesz a képe a látogatóknak a kincsek eddig ismert 14 darabjáról, plusz az üstről. A kiállításhoz jelentős épületátalakítási munkálatokat végeztek, maximális és a legkorszerűbb biztonságtechnikai, őrzési feltételeket alakították ki, s mellette a fegyveres őrzést is garantálják.

Ennek a büdzséjéhez a város 20 millió forintos támogatással járult hozzá, de a végleges összeg valószínű jóval több lesz. Arról pontos számot nem lehet megtudni, hogy a Budapestről majd a legnagyobb körültekintéssel Fehérvárra szállított műkincsegyüttest milyen összegre értékelték fel, illetve biztosították, csak sejteni lehet, valószínűleg a többszörösére annak a 4,7 milliárd forintnak, mint amiért eddigi londoni birtokosaitól megváltotta a magyar állam. A fehérvári Seuso-kiállítást október 4-től 2015. január közepéig tervezik, de nem kizárt a meghosszabbítása.

A közeli fehérvári vernisszázst megelőzve jelenteti meg szeptember 17-én a Kossuth Kiadó Hajdú Éva újságírónak A Seuso-kincs című könyvét. A kiadványt a világtörténelem különleges emlékeit egybegyűjtő, A történelem nagy rejtélyei sorozatban adják közre.

„Ez a kötet az első, amely rövid összefoglalóját adja a Seuso-kincs kalandos útjának" – említi meg bevezetőjében az ezüstszerviz miniszteri biztosaként ismertté vált szerző. Az írásmű a kincslelet sorsának talán legteljesebb ismeretén alapszik, egyaránt tartalmaz régészeti-művészeti vonatkozásokat, máig rejtélyes gyilkosságokat és a törvényeket felülíró műkereskedés jogtalan ügyleteit.

Hajdú Éva a Magyar Nemzet riportsorozatában elsőnek hívta fel a figyelmet 1995-ben az izgalmas és rejtélyes kincses sztorira, majd állami megbízásában kísérelte meg nemzetközi szinten a hazánkból gyilkosságok árán kicsempészet pannóniai kincs rögös, Magyarországra visszavezető útját egyengetni. Magyar, angol, amerikai hivatali, közéleti személyiségekkel és tudományos szaktekintélyekkel tudta elfogadtatni, hogy Magyarországot igazságtalan, a kincsekből kisemmiző bírói döntés érte 1993-ban New Yorkban. Az ő érdeme, hogy nem tűnt el a Seuso-kincs a szabályokat nem minden esetben betartó nemzetközi műkereskedés sötét bugyraiban.

Hajdú Éva szerint még nem tudtuk megnyugtatóan lezárni a Seuso-kincs történetének egyetlen fejezetét sem. Mint írja a könyvében, megoldásra várnak a titkok, alapos tudományos vizsgálatokra a Seuso-tárgyak, s a szabadbattyáni palota romterülete az ásatás folytatására, a kincshez kapcsolódó bűnügy pedig a teljes felderítésre, hogy igazságot szolgáltassunk a megtalálónak, aki az életét vesztette érte. Ha ezeket elvégzik, talán megtudjuk ki volt a kincset egykor birtokló Seuso, hány darabból állt az ezüstkészlet, hol került elő a kincs, ki ölte meg Sümegh Józsefet, ki húzott hasznot a kincsből, kik csempészték ki Magyarországról, s ma a Nemzeti Múzeumban őrzött ezüstállvány (quadripus) a kincskészlethez tartozik-e.

A közel sem kerek kincstörténetnek máris emléket állított a Magyar Posta is: három hete adta ki a Seuso-bélyegblokkot. A Londonból hazahozott Vadász- és Geometrikus tál, Dionysos-kancsó, Mosdótál, a két Geometrikus kancsó, valamint az Illatszeres doboz királykék selyemre helyezve jelenik meg a bélyegblokkon.

A blokk tervezője Benedek Imre grafikusművész, akit régi kapcsolat fűz a bélyegekhez, dédapjától, Nagy Imre mártír miniszterelnöktől megőrzött becses emléke, egy bélyegalbum. Az ismert bélyegtervező érdeklődésünkre az alkalmi Seuso bélyegblokk több különlegességéről is szót ejtett: „A legszembetűnőbb az ún. diffrakciós fólia használata. Ez egy speciális fémhatású fólia, mely a szivárvány színeiben töri meg a fényt, s alapja az ezüst tárgyaknak. Érdekesség továbbá a dombornyomás használata: a tárgyak bizonyos részei – például, a Vadász-tál központi motívuma, illetve a Dionysos-kancsó csodálatos plasztikája – kidomborodnak a papír síkjából.

A bélyegblokkot UV fénybe helyezve olvashatóvá válik rajta a Vadász-tál felirata latinul és dr. Kőrizs Imre fordításában magyarul is. A blokk vágott formában (perforáció nélkül), piros sorszámozással is forgalomba kerül, csökkentett példányszámban. Az eredeti fekete sorszámozású változatot és az előbb említett vágottat egy Seuso bélyegszettben is árusítja a Posta – a két bélyegblokkot egy egyedi, az alkalomhoz tervezett folder tartalmazza”.