Pontosan húsz éve került adásba a Jóbarátok első epizódja, a sorozat pedig tíz év alatt túllépte a popkultúra kereteit és beleivódott a mindennapjainkba. Fénykorában 30 millió nézőt ültetett a tévék elé, ezt sem számokban, sem kulturális hatásában nem tudta megismételni semmilyen szitkom.
„Egy sorozat a szexről, a szerelemről, kapcsolatokról és karrierekről, az életed azon szakaszában, amikor bármi lehetséges. És a barátságról, mert amikor szingli vagy egy nagyvárosban, a barátaid jelentik a családot” – ezzel a két hangzatos mondattal és egy hétoldalas bővebb leírással adta el a David Crane–Marta Kauffman írópáros, valamint Kevin Bright producer a sorozat ötletét az NBC-nek 1993-ban, a munkacím: Insomnia Cafe. A csatorna fejesei egyből ráugrottak a projektre, egyetlen forgatókönyv alapján berendelték az első évadot, a gyors fejlesztésnek hála pedig 1994. szeptember 22-én, este fél kilenckor képernyőre kerülhetett a Jóbarátok első epizódja, amelyre máris 22 millióan voltak kíváncsiak.
Húsz évvel később pedig elmondhatjuk, hogy a Jóbarátok egyike lett azon kevés sorozatnak, amelynél nem feltétlenül kell hangoztatni, hogy az IMDb-n 315 ezer szavazat után 9.0-án áll, hogy tíz évadja során 62 Emmy-díjra és 10 Golden Globe-ra jelölték, hogy máig az utolsó szitkom, ami az amerikai tévés nézettségi lista élére tudott kerülni – hiszen a popkultúra kereteit túllépve a mindennapi életünkbe is beépült.
Az utolsó sztársorozat
„Egy korszak lezárult” – hangzik el minden fontosabb tévésorozat fináléja után, de hogy mennyire igaz ez a kijelentés a Jóbarátok esetében, azt leginkább nézettségi adatokkal lehet alátámasztani. A legtöbb nézőt a sorozat második évadja vonzotta be Amerikában (nem is csoda, mindenki kíváncsi volt, most akkor összejön-e végre Ross és Rachel), ekkor 29,4 millió embert ültetett le a tévé elé a hat New York-i fiatal, de még a leggyengébb, hetedik szezonjukban is 20,2 millió nézőt szedtek össze. Ehhez képest az azóta legsikeresebb szitkom, az Agymenők (The Big Bang Theory) legjobb teljesítménye a legutóbbi évaddal szerzett 19,96 millió néző volt, míg a másik hasonló tömegsorozat, a Két pasi – meg egy kicsi (Two and a Half Men) sokáig 15-16 millió körül mozgott, Charlie Sheen nélkül ez visszaesett 8-9 millióra.
Összehasonlításképp: a díjakkal elhalmozott Modern család (Modern Family) 11-12, a kritikai kedvenc és az IMDb listáján egyedüliként a Jóbarátoknál előrébb jegyzett szitkom, Az ítélet: család (Arrested Development) pedig 4-6 millió nézővel büszkélkedhet.
Show a semmiről
A szitkom, azaz szituációs komédia tipikusan amerikai műfaj, az ötvenes években kezdett divatba jönni, amikor a lakosságnak érthető módon nagy szüksége volt a vidámabb utópiákra – ez egy örök jelenség egyébként, a Jóbarátok nézettsége is nagyon megnőtt 9/11 után. Technikailag 1951 volt a szitkom-történet legnagyobb fordulópontja, ekkor kezdődött az I Love Lucy című sorozat, amelyben először használtak több, egyszerre futó kamerát, amelyek képeit később vágták egybe. A kezdetekben egyértelmű témaválasztási trendek uralkodtak egy-egy évtizedben: az ötvenes években a családközpontú, a hatvanas években a fantasztikus (pl. Addams Family), a hetvenes években pedig a munkahelyen játszódó szitkomok (pl. Taxi, M*A*S*H) jelentették a fő irányt.
A későbbiekben igazi sztársorozatok készültek, amelyek gyakran elérték a 30-40 milliós nézőszámot is. Folytatódtak a családi szériák (Happy Gang), előtérbe kerültek a baráti összejövetelekre épülő sorozatok (Cheers) és sorra jelentek meg saját show-jukkal olyan népszerű stand-up comedysek, mint Bill Cosby, Roseanne Barr vagy Jerry Seinfeld. Utóbbi Seinfeld című, 1989 és 1998 között futó sorozata volt talán a legnagyobb hatással a Jóbarátok stílusára. A Seinfeld volt ugyanis az első sorozat, amely azzal az egyszerű sorral definiálta magát, hogy „show a semmiről”. És a Jóbarátok ezt a vonalat vitte tovább. A legnagyobb változást ebben hozta a két sikersorozat a tévévilágban: nem egy kényszeresen összezárt társaságot (azaz egy családot, vagy egy munkahelyi környezetet) mutat be, hanem 4, illetve 6 barátot, akikkel egyszerűen azért történnek különböző érdekes dolgok, mert állandóan együtt lógnak.
Amellett, hogy rengeteg tévés trendben nagy érdeme van a sorozatnak, a Jóbarátokhoz fűződik egy sokat vitatott jelenség is: a túlfizetett sorozatsztárok témája. Míg az első évadban „mindössze” 22 500 dollárt keresett epizódonként a hat főszereplő, addig a hetedik-nyolcadik szezonban 750 ezerre, majd az utolsó két évadban 1 millióra emelkedett ez az összeg. Ezt azóta is csak hárman tudták überelni: a Szeretünk, Raymond Ray Romanója és a Házi barkács Tim Allenje 1,25 milliót kapott egy részért, Charlie Sheen pedig epizódonkénti csekély 2 millióért vállalta az utolsó évadjait a Két pasiban.
A 2004-es finálé után minden rajongó epekedve várta a felszabadult színészek következő lépését, sokan végre mozifilmben akarták látni a kedvenceiket, mások pedig a nagy elődök mintájára spin-off sorozatért imádkoztak – ilyen volt a Happy Daysben feltűnő Mork sztoriját feldolgozó Egy úr az űrből és a Cheers egyik karakterét továbbvivő Frasier is. Mindkét tábor megkapta a magáét.
Lehet, hogy a spin-offot nem kellett volna erőltetni. A mindössze két szezont megélő Joey 2004 és 2006 között futott, úgy, hogy egyszer sem tűnt fel benne másik jóbarát. Humora sokkal egyértelműbb, butább volt, és még a legfanatikusabb Joey-rajongóknak is rá kellett jönniük, hogy ez a karakter nem képes a hátán vinni egy sorozatot. Aztán az már a sors különös fintora, hogy később mégis Matt LeBlanc vitte a legtöbbre a tévében, a jelenleg is futó Sikersorozatban (Episodes) önmaga kissé elferdített verzióját játssza, amiért 2012-ben Golden Globe-ot is érdemelt. Úgy, hogy közben alig mutat más játékot, mint a Joey-ban – ennyit számít, hogy milyen az alapanyag.
Matthew Perry sem tudott igazán elszakadni a Chandler-típusú karaktertől – valószínűleg azért, mert Jóbarátok-beli szerepét is erősen a saját személyéről mintázta. Pedig három sorozatban is bizonyíthatott főszereplőként: az A színfalak mögött – Mr. Sunshine – Go On trió mindegyike közepesen jó szórakozást nyújtott, de mindegyik ebbe a középszerbe is bukott bele. Jövőre a CBS-en lesz látható az Odd Couple (Furcsa pár) című sorozatban, ami a ’68-as Jack Lemmon/Walter Matthau-filmen alapuló sorozat remake-je.
A legnagyobb filmes karriert egyértelműen a romantikus komédiák sztárja, Jennifer Aniston futotta be, 2004 óta olyan filmekkel kaszált, mint a Szakíts, ha bírsz, a Nem kellesz eléggé, a Kellékfeleség vagy a Családi üzelmek. De idén ő is beszállt a McConaughey-vonatba és megpróbálja újraértelmezni magát komolyabb produkciókban is: a nálunk is a mozikban látható Született bűnözők a Tarantino-féle Jackie Brown előzményfilmje, a jelenleg fesztiválköreit futó Cake-ben pedig végképp drámai területekre evez.
Pedig a Jóbarátok ideje alatt még úgy tűnt, hogy Courteney Cox lehet az, aki mozis babérokra is törhet, az Ace Ventura és a Sikoly legalábbis erre engedett következtetni. Aztán a sorozat után megragadt a tévévilágban, először egy bulvárújságírót alakított a Dirt – A hetilap című egész kellemes kis sorozatban, majd rátalált az igazi szeretetprojektjére, a Született szinglikre (Cougar Town), ahol frissen elvált nőként veti bele magát újra a randivilágba. Ez a show már 2009 óta fut, és feltűnt már benne Matthew Perry, Lisa Kudrow és Jennifer Aniston is.
David Schwimmer gyakorlatilag szakított a színészkedéssel, és azon kívül, hogy a Madagaszkár-rajzfilmekben a zsiráf hangját kölcsönözte, megrendezett két vegyes fogadtatású filmet (Fuss, dagi, fuss!, Trust), amúgy pedig sokat jótékonykodik. Lisa Kudrow pedig több kis mozis mellékszerep után szintén visszatért a tévébe, jelenleg két show-ja is fut: A visszatérésben egy egykori szitkom-sztárt alakít, aki próbálja újraéleszteni a karrierjét, a Web-terápiában pedig, hát, egy web-terapeutát játszik.
A remény hal meg utoljára
A Jóbarátok-nosztalgia örök téma, néhány évente újra fel-felbukkanó jelenség. Az első nagyobb hullám 2008 környékén jött, amikor a Szex és New York filmváltozatát bemutatták, hiszen ha az annyi pénzt hozott (65 milliós költségvetés mellett 415 milliós bevétel a mozipénztárnál), akkor kinek ne érné meg egy Jóbarátok-filmet összehozni? Aztán persze cikkeztek arról, hogy már mindenki beleegyezett, majd ugyanolyan gyorsan jöttek a cáfolatok is. 2013-ban maga Marta Kauffman oszlatta el a reményeket, mivel szerinte „a Jóbarátok arról az időről szól, amikor a barátaid jelentik a családot, de amikor már saját családod van, onnantól erre nincs szükség”. Persze ez sem volt elég a fanoknak, ezzel a plakáttal ugratta be őket egy lelkes csínytevő, hogy itt készül valami.
Apró finomságok azért így is jutnak a hardcore rajongóknak, legutóbb Jimmy Kimmel rántotta össze a női főszereplőket egy közös jelenetre, és az egyébként egy stúdióban berendezett, emblematikus kávéházat, a Central Perköt is reprodukálták New York belvárosában, így egy hónapig kedvenc jóbarátaink helyébe képzelhetjük magunkat.
Huszadik évforduló ide vagy oda, túl nagy a mozgolódás a show körül.
A politikát uraló arrogancia és a lebutított beszédmód erős apátiát okozott a társadalomban, de most ez változóban van – mondja Radnóti Sándor művészetfilozófus, aki szerint a kultúrát ízlésterrorral sem tudják megingatni. HVG-portré.
A Tisza Párt elnöke arra kérte a magyar rendőröket, hogy a szombati Pride-on a magyar embereket védjék meg.
Érthetetlennek tűnhet, hogy a szexuális kisebbségek negatív megkülönböztetése zajlik ma Magyarországon, miközben a magyarok nem keveset tettek hozzá a homoszexualitás kultúrtörténetéhez.
Az Európai Bizottság a szervezés egyes elemei miatt eljárást indíthat.
Nehéz-Posony Kata, a HVG ügyvédje minden kérdésre válaszol.
A jelentős indulótőkével is megtámogatott alapítvány már dátumot sem mond, mikorra várható a régóta ígért beruházás.
