"Nem volt koncepció. Az volt a koncepció, hogy megpróbáljunk minél pimaszabbak lenni" – mesélt az új, Éljen a Petőfi Rádió! címre hallgató album motivációiról Máriás Béla, azaz drMáriás a lemezbemutató napján az A38 Hajón. A képzőművész, író, provokatőr és persze frontember azért hozzátette: "azokon a délelőttökön, amikor összejöttünk, hogy muzsikáljunk, és ezt fel is vettük, elég furcsa számok keletkeztek. Lettek gyermekdalok, lettek szimpatikus popdalok, szerelmesdalok, diszkószámok. Tulajdonképpen a mi lemezünk arra a korszellemre rímel, amelyben vagyunk."

Vulgárrakenroll ismerkedési est – ilyen volt a lemezbemutató

Az ész mindig bajjal jár. Már Vekerdy professzor úr is megmondta, hogy a szimbolikus intelligencia felzabálja, megsüti és felfalja a cselekvéses intelligenciát. Mindig csak gondolkodni, mindig csak gondolkodni, hát hol kell ez nekünk, hol van erre szükségünk? Hogy üljünk csak otthon, ahelyett, hogy ellátogatnánk, az Artemovszk harmincnyolc hadijelű vízigályán megrendezett vulgárrakkenroll ismerkedési estre? Oda, ahol a Tudósok zenekar sebészi pontossággal mutat rá a probléma velejére. "Ha nem tudsz buta lenni, akkor nagyon szomorú fogsz lenni." Mindenki gondoljon, amire kíván, a művészet szabad, az értelmezés korlátok közé nem szorítható.

Ez az igazi rakkenroll. Ez az igazi punk. Ez az igazi dada. Ez az igazi tánczene. Mi következik ebből? Talán az, hogy a Tudósok zenéje szinte minden tevékenységet vidám köpönyegbe bújtat. Remek háttérzene salétrombányászathoz. Gyermekaltatáshoz kiváló. Bizakodóvá tesz, asszertívvá és proaktívvá. A tehenek tejhozama megugrik. A lakásokba beszűrődve mosolyt varázsol az emberi arcokra. A középszer behódol.

Benke Hunor

"Érezhetők némi felfogásbeli, türelembeli változások"

Lemezbemutatóról lévén szó, domináltak az új lemez dalai, mint például a fentebb említett Buta akarok lenni, vagy a hatalom tökeit gránitkockák közé szorítani kívánó Minden Sztálin, Minden Hitler. Ha már hatalom és politika, Máriásnak persze a jelenről is megvan a véleménye: "én ha összeszámolom, akkor az életem háromnegyedét különböző diktatúrákban éltem le. Ettől függetlenül nagyszerűen érzem magam, és tele vagyok optimizmussal aziránt, hogy előbb-utóbb csak jóra fordul itt minden. És ebben segít majd minket a Tudósok legújabb lemeze is, amely egy olyan kis cuki csomag, amely erőt ad, kedvességet, és furcsa rácsodálkozást arra, hogy nem feltétlenül minden egydimenziós" – üzeni a frontember, aki szerint az utóbbi időben tényleg érezhető némi változás a közhangulatban. "Van egy újra megnyert választás, amit tudomásul kell venni. Ugyanakkor érezhetők némi felfogásbeli, türelembeli változások. És ezek a dolgok természetes módján erjednek."

Benke Hunor

A változások a koncerten is tetten érhetők: például sok fiatalt látni a közönségben. Ha már fiatalok és változások, a netadó elleni tüntetések is szóba kerülnek a beszélgetés során: Máriás szerint biztosan lesznek még ilyen megnyilvánulások, de azért nem felhőtelnül optimista: "még mindig messze vagyunk attól, hogy a helyzet valóban átbillenjen. Én változatlanul azt remélem, hogy egyszer egy normális világban fogunk élni, bár erre a megtapasztalt 47 évem nem sok racionális alapot nyújt".

A Tudósok a helyzethez felnőve, ezen az estén fiatalokat idézően dinamikus és lendületes. Ez a lendület pedig az előző lemez idején csatlakozott egyszemélyes zenekarnak, Tövisházi Ambrusnak is köszönhető, akinek a zenei világa igen markánsan jelen van a Tudósok jelenlegi hangzásában. Ahogy Máriás fogalmaz: a zenekar elfáradt, hosszú idő után már elérték a trióformációban rejlő lehetőségeket. Tövisházinak köszönhetően a már oly sok korszakon és tagcserén átesett zenekar ismét újabb fejődési szakaszba lépett.

"Bizonyos történelmi korok szelleme visszatér, de én ez elől nem menekülök"

Most jönne azon hangulatfestő szóvirág, hogy a Tudósok zenéje, és legfőképpen színpadi teljesítménye abban rejlik, hogy a kakofónfreejazzpunk kezet nyújt az aptudét profizmusnak. A boncasztalon. De nem jöhet, ugyanis Máriás szigorúan megtiltotta, hogy a Tudósok zenéjét jazzpunknak nevezzem. Az ugyanis popkabaré. Rendben, legyen popkabaré. És ha popkabaré, akkor bátran állíthatjuk, hogy az euroatlanti térség legjobb popkabaré zenekaráról van szó. Vagy nevezhetjük akár preapokaliptikus tánczenének is. Ízlés szerint. Máriás színpadi forgószélőrületét a zenekar többi tagjának (Endrei Dávid – basszusgitár, Jeli Gergely – dob, Tövisházi Ambrus – billentyűk, elektronika) precíziós pontossága teszi keretbe, ellenpontozza.

Benke Hunor

Táncol maga Máriás is, ahogy ő fogalmaz: ő képes magát jól érezni. "Én azt gondolom, hogy ebben a városban lehet működni. És ez már önmagában véve egy jó kiindulási pont. Persze az ember nagyon sokszor megrémül. Nem véletlenül. Bizonyos történelmi korok szelleme visszatér, de én ez elől nem menekülök, hanem megpróbálom művészetté alakítani. Vannak beteg jelenségek, de a mélyben van egy csomó egészséges energia. És én biztos vagyok abban, hogy ez előbb-utóbb elő fog törni, és hogy jó irányba fog minden haladni."

Máriás fején flitterkalap, nyakában szaxofon és kolbásznyakkendő. Amit később megsztédzsdájvingoltat. Elevensodrás. Hangulatwindsurfing. Kitör a szaxofonból a passzátszél.