A Ludwig múzeumok alapját képező, Peter és Irene Ludwig által létrehozott gyűjtemény talán legismertebb és leghíresebb eleme az az anyag, amely a pop art korszakát mutatja be. Az alapítók összegyűjtötték mind a műfaj klasszikusainak (pl. Jasper Johns, Roy Lichtenstein, Claes Oldenburg, Robert Rauschenberg, Andy Warhol, Tom Wesselmann) ikonikus műveit, mind a kevésbé ismert alkotóknak és az irányzat európai képviselőinek képeit.

A pop art érdekessége abban rejlik – és ezt a kiállítás is nyilvánvalóvá teszi –, hogy a közönségtől meglehetősen nagy távolságot tartó absztrakció után egy olyan figuratív ábrázolást hozott be az akkori kortárs művészetbe, amely hétköznapi referenciái révén ismerős és látszólag könnyen értelmezhető volt a nézők számára. Ugyanakkor paradox módon épp a fogyasztói társadalom kritikáját is adják ezek a művek azzal, hogy a hétköznapi fogyasztás mechanizmusát ültetik át a művészetbe, felkínálva az alkotásokat a befogadói fogyasztásnak. Igaz ez azokra az ábrázolásokra is, amelyek már eleve kritikusan nyúlnak egy-egy témához, melyek közül kiemelkedik a (vietnámi) háború vagy a tömegmédia.

A kiállítás a Ludwig múzeumok együttműködésében valósult meg, és a budapesti bemutatót megelőzően a kölni, majd a bécsi Ludwig Múzeumban került bemutatásra. Budapesten az anyag kiegészül a korszak magyar és kelet-európai alkotóinak műveivel.

AP