hvg.hu: Hogy találta ki az ötvenes években, hogy filmezéssel szeretne foglalkozni?

Sára Sándor: Úgy, hogy semmit nem értettem a filmezéshez.

hvg.hu: De akkor miért jelentkezett a Filművészetire?

S. S.: Hát ez úgy történt, hogy be akartam gyújtani a tüzet és a papírok között találtam egy cédulát, hogy a Színház és Filmművészeti Főiskolára szakérettségivel, tehát érettségi nélkül is lehet jelentkezni. Én nagyon untam a középiskolát, gondoltam nyerek két évet és jelentkezem. Viszont akkor ez a felhívás sajnos már lejárt. De akkor a kisördög már ott maradt a fejemben,  és két év múlva újra felvételiztem, amikor is nem vettek föl, csak a következő évben.

hvg.hu: Aztán újra felvételizett...

S. S.: Egy üvegben vittem a felvételire a képeket és úgy vizesen terítettem ki őket az asztalra. Látták, hogy van közötte azért néhány, ami érdekes, és felvettek. A főiskola alatt rengeteg képet kellet csinálni, ami szerintem nagyon jó. Még második évben is fotóetűdökkel vizsgáztunk.
Rajtam kívül még két embert vettek fel. Pedig abban az évben sokkal többen felvételiztek, mint előtte. Ha jól emlékszem hatszázan. Akkor még csak annyi embert vettek fel, amennyire szükség volt és biztosan el tudnak helyezkedni a szakmában. Akik most akarnak filmesek lenni, már sokkal nehezebb, sokan vannak kevés lehetőségre.

hvg.hu: Viszont sokkal több filmhez hozzá tudnak jutni...

S. S.: Volt egy tanárunk, Badal Jancsi bácsi, aki kitalálta, hogy mi nyugati filmeket is nézhessünk külön az ő felügyelete alatt. Azt mondta, hogy mi csak gyenge technikusok vagyunk, minket ideológiailag se jobbra se balra vinni nem lehet. Ezek közül sok, operatőri szempontból jelentős film volt.

hvg.hu: A főiskola alatt mi volt a legfontosabb dolog, amit megtanult?

S. S.: Hát tudja, Lenin elvtársnak van az a híres mondata – bár szerintem ezt inkább a Bacsó találta ki – hogy a film a legfontosabb művészet. Én ezzel egyetértek. De egyébként azt, hogyha nincs más, akkor három szöggel és egy dróttal is tudunk filmet csinálni.