"A rendezvény után kéretik leadni a névjegytartó badge-eket!" A Sozialmarie-díjátadó talán a világ legkülönösebb jótékonysági rendezvénye, ahol most már 11 éve szociális kezdeményezéseket díjaznak, méghozzá úgy, hogy nem csak a szépen kiöltözött projektvezetőket látják szívesen, de sok szeretettel meghívják azokat is, akik még életükben nem járhattak díjátadón – de még Bécsben sem.

Sozialmarie díjazottak Bécsben

Anna Rauchenberger

Az ORF Funkhausban (az oszrák közrádió épületében) évről évre megrendezett eseményen azért kérték vissza a badge-eket idén, hogy jövőre is fel tudják használni: „Amúgy is csak kidobnátok a szemétbe” – mondta a meghívottaknak a műsor házigazdája két felkonf között. A gesztus pedig nem garasoskodás, hanem szimpla környezettudatosság, illetve a fenntartható fejlődés iránti elkötelezettség. Arra ugyanis nem sajnálta a pénzt az osztrák szervezet, hogy a projektek egész pereputtyát vendégül lássák: így a bécsi Karlsplatztól egy kőhajításnyira található rendezvényterem csurig megtelt vendégekkel, köztük egy vakvezető kutyával, két csecsemővel, több gyermekkel, de még egy anyóssal is, a magyar díjazott Roma Sajtóközpont ugyanis a szervezet képviselőin kívül egy roma családot is kivitt magával, a szlovákok pedig hét hajléktalannal érkeztek.

A Roma Sajtóközpont is a díjazottak között

Anna Rauchenberger

Az ünnepség után pedig együtt álltak sorba az illusztris(abb) vendégek – nagykövetek, médiaszemélyiségek – a hátrányos helyzetűekkel, hogy hozzáférjenek a svédasztalon prezentált igen gazdag ételválasztékhoz. De nem szívbajosok az osztrákok akkor sem, ha a róluk alkotott képről van szó. A három fődíj kihirdetése után arra biztatták a nyerteseket, hogy minél többen tömörüljenek a színpadra a közös fotóra, és meséljenek a projektekről.

A második helyezett, 10 ezer euróval dotált Nota Bene – Luggage Porters egyik hajléktalanja például elmondta, hogy már érkezett több házassági ajánlata, mióta egyenruhát húz, és nap mint nap segít a pozsonyi pályaudvaron a csomaghordásban. A szlovák fővárosban ugyanis azt találták ki, hogy mivel se lift, se mozgólépcső nincs, portásszolgálatot vezetnek be a pályaudvaron: hét hajléktalan és egy szociális munkás emelgeti és cipeli az utazók bőröndjeit, akik hálásak a segítségért. Cserébe fizetést kapnak, és, ami nem utolsó, elfogadást.

Hajléktalanok segítenek a poggyászcipelésben Pozsonyban

ipravda.sk

Elmondásuk szerint ugyanis ők jobban féltek az utasoktól, mint fordítva. Attól tartottak, hogy azt hiszik majd, ellopják a poggyászukat. De talán a hivatalos uniformis teszi: nem fenntartással, hanem örömmel fogadják a segítséget a vonatozók. Így mindenki boldog: de még a pályaudvar kezelője is, de főképp azok a szlovák ápolónők, akik tömegével utaznak Pozsonyból Bécsbe osztrák munkahelyükre. A résztvevők pedig visszatérhetnek a munkaerőpiacra és rendes szociális ellátásban is részesülnek.

Nincs hiány a kreatív ötletekből a szociális szférában, ez a legfőbb konklúziója ennek az eseménynek, melyre idén például 103 magyar projekt pályázott, csak egy kicsivel több, mint osztrák (125 pályázó), ebből is látszik, hogy a kezdetekben csak Bécs háromszáz kilométeres körzetére vonatkozó pályázat az évek során hova fejlődött. A Sozialmarie ötletgazdája, Wanda Moser Heindl például elmondta, hogy övék a legrégebbi és legnagyobb társadalmi innovációs díj Európában, mely 11 évvel a kezdetek, majd az egyre intenzívebb cseh és magyar együttműködés után a szlovák, a lengyel és a szlovén területekről is egyre szorosabb kapcsolatokat ápolnak a szociális és civil szférával.

Van miért, ugyanis idén például már 54 ezer eurót osztottak ki, és ezer euróval megemelték a különdíjasok nyereményét: a magyar Roma Sajtóközpont There is no cap on című projektje kétezer eurót kapott arra, hogy továbbfejlesszék az információs szolgálatukat. Rácsodálkoztak az osztrákok az abszurd magyar rendőrségi gyakorlatra a romákkal szemben: mindenféle piszlicsáré okkal magas összegekkel bírságolják őket: egy papírzsebkendő eldobásáért 50 ezer forint, vagy a tilosban való gyalogos átkelésért húsz: ezt egy olyan faluban, ahol nincs is zebra. Az RSK még számos ilyen eset leleplezésével próbálja felhívni a közvélemény, de a rendőrség figyelmét is a túlkapásokra, ezeddig hiába, a rendőrség például nem hajlandó szóba állni velük. 2014 júliusában ezért átadták az Arany Sárhányó-díjat a Budaörsi Rendőrkapitányságnak, a fent említett zsebkendős akciójukért, de tettek már többet is a gyakorlat ellen, az egyik szabálysértőnek például nyilvánosan elárverezték a biciklijét, hogy ne kelljen börtönbe vonulnia: 54 ezret ajánlottak az úgynevezett „bírságmágnes” kerékpárért, de a 178 ezres bírsághoz hiányzó összeget is ki tudták pótolni az adományozók.

A Sozialmarie S betűt formázó díja olyan kezdeményezéseké lehet, melyek speciális helyzetekre kínálnak megoldást. Wanda Moser Heindl, aki férjével alapította a díjat azt mondja: "Olyan újfajta problémákat díjazunkk, melyek elég bátrak ahhoz, hogy a kihívásokat kreatívan, innovatívan és intelligensen oldják meg". Idén a harmadik helyezett például egy olyan Call Center (Change is possible) lett Csehországban, ahol bebörtönzött, hamarosan szabaduló rabok dolgoznak, abban reménykedve, hogy sikeresebb lehet így a reszocializációjuk. Eddig majdnem 200 főt foglalkoztattak, a szokásos 70 százalékos visszaesési ráta helyett pedig csupán 18 fő (alig 10 százalék) került vissza a végrehajtó intézetbe. Őket 5 ezer euróval ajándékozta a civil Unruhe Stiftung alapítványa, mely a Sozialmarie-díj alapítója.

Anna Rauchenberger

Azok a hajléktalan szakácsnők pedig, akik Szlovákiában rendezvényekre főznek szigorúan vegán ételeket, 2000 euróval lettek gazdagabbak, de kapott pénzt az a vándorkiállítás is, mely a kiskorúak szexuális felvilágosítását segíti (Achtung Ampel&Ganz Schön Intim), illetve az a horvát biofalu is, mely 14 hektáron húsz romacsaládnak ad munkát és megélhetést.