Képzelje el, hogy egy nyári estén filmet néz egy hatalmas kivetítőről a Városliget közepén. Vagy a Szabadság téren, egy fröccs vagy sör társaságában. Jól hangzik, nem? Az idén 14. alkalommal megrendezett  kolozsvári Transylvanian International Film Festival (TIFF) pont ez az élményt nyújtja az mozikedvelőknek: a fesztivál egyik egyik legnagyobb durranása a város fő terén, Mátyás király lovas szobrának árnyékában megtartott open air-vetítés, ahol több ezer ember élvezheti együtt a nemzetközi filmtermés legjavát. Egy ilyen élményért több száz kilométert kell utaznia egy magyar filmkedvelőnek. Akik jönnek is szép számmal: Erdélyből és Magyarországról is. A fesztivál ideje alatt így tényleg megvalósul a román-magyar közös gondolkodás, alkotás.

Mizsur András

Amikor menő filmvetítésre járni

Itthon is akad persze bőven szabadtéri vetítés, de a kolozsvári rendezvény varázsát nem csak ez adja. A hangulat az estéhez közeledve olyan, mintha a Sziget egyik sztárfellépőjének koncertjére érkeznének az emberek, italokkal felszerelkezve. Egy órával az aktuális, naplemente utánra időzített film kezdete előtt már hatalmas a tömeg a téren és még az utolsó percekben is hosszú sorokban állnak a pénztár előtt a jegyre váró a fesztiválozók. Egy olyan filmért, amiről szinte semmit sem tudnak, egyszerűen csak megbíznak a TIFF-brandben.

14 év alatt a helyiek és az idelátogatók is megszokhatták már, hogy a filmkínálat egyáltalán nem elitista, pont azért, hogy olyanokat is elcsábítson, akik amúgy csak nagyon kivételes alkalmakkor mennek el moziba. A TIFF-en ugyanis megfér egymás mellett a feketehumorú komédia (Eszeveszett mesék) egy brazil-amerikai közönségfilm (Trash), egy újabb sokkoló Ulrich Seidl-alkotás (lásd keretes írásunkat), vagy egy a motorsportról szóló dokumentumfilm.

Mizsur András

Kolozsvár és a fesztivál szervezői rájöttek, hogy egy film önmagában már nem biztos, hogy hívószó a kulturális szórakozásra vágyóknak. Ahhoz, hogy az emberek kimozduljanak, szükség van egy különleges helyszínre (akár egy medence, vagy egy szoborpark), és az sem árt, ha éjszaka is zajlik kísérőprogram (minden nap buli vagy koncert különböző szórakozóhelyeken), illetve hogy a rendezvény a legfiatalabbakhoz is szóljon (amatőr, gyerekvideók bemutatása).

Mizsur András

A TIFF-en sikk megjelenni, és szocializálódni. Nem számít, hogy nagy a tömeg, nem számít, hogy nem tökéletesen látszik a felirat az előttünk ülőktől, az a pillanat így is kárpótol mindenért, amikor háromezer ember egyszerre nevet fel, vagy egyszerre ad hangot meglepődésének.

Szimbolikus az is, hogy a városba érve a főút felett egy kifeszített molinó köszöntötte a fesztiválra érkezőket; kicsit olyan érzés fogott el minket, mintha augusztus közepén a K-hídon haladnánk át, de a városban mindenütt lehetett látni egy-egy TIFF-es plakátot vagy hirdetést. Hogy mennyire mindenkié a TIFF, azt jól példázta, hogy láttunk iskolás csoportokat is a vetítéseken, illetve az a kép is megragadt bennünk, amikor egy idős bácsi a tér egyik padján letáborozott elemózsiájával, hogy onnan nézze végig az aznap esti filmet.

A helyszínekkel sem spóroltak a szervezők, mert a mozik, kulturális intézmények mellett olyan exkluzív helyeken is lehetett filmezni, mint a helyi uszoda vagy a várostól 15 kilométerre található Arkhai szoborpark. Ilyen az, amikor egy város szó szerint együtt lélegzik a fesztiváljával.

A miccstől a puliszkáig

Kolozsvár persze nem csak a fesztivál miatt lopta magát a szívünkbe. A leginkább egy mediterrán és egy balkáni város furcsa keverékeként körülírható belváros hemzseg a jó helyektől. A szűk belvárosi utcákban megbúvó bárokban, éttermekben az autentikus helyi konyhaművészettel is érdemes közelebbről megismerkedni. Házias ételkínálatával és pénztárcabarát áraival nálunk az amúgy egyfajta magyar szellemi gyülekezőhelyként is ismert Bulgakov Café vitte a prímet,  egy kiadós ebéd 1-2 korsó sörrel lekísérve 2000-2500 forintból kihozható.

A mititei-el (más néven miccs) teszteltük a román konyhát, ami marha-, sertés- és birkahús keverékéből készül és a fokhagymával és fekete borssal fűszerezett húsrudacskákat grillen sütik meg. A Bulgakov-ban 3 lejért adják a miccset, ami átszámítva 200-210 forintnak felel meg és 3-4 darab a grillezett húsból már emberes adagnak számít. Bátrabb kollégánk a tejföllel és szalonnával tálalt puliszkát is kipróbálta, ami a pincér tájékoztatása szerint nem éppen egy könnyed, diétás fogás, de nem is fogyókúrázni érkeztünk az erdélyi városba.

Éjjelre még jobban felébred a város

A bulizni vágyóknak sem kell takarodót fújniuk az egész napos mozizás után, mert számukra is elég izgalmat tartogat a kolozsvári éjszaka. A város fő terén egymást érik a jobbnál jobb kiülős helyek, itt tényleg csak az a kérdés, hogy koktélra vagy sörre vágyunk jobban. A központtól alig öt perces sétára található az Insomnia, ami két szinten várja a vendégeket. Az árnyas kerthelység fölött egy kocsmává alakított polgári lakásban is leülhetünk egy italra. A román sörök kifejezetten jók, a mindenhol kapható Ursus az itthoni Arany Ászoknak felel meg, csak finomabb, különösen a szűretlen változata, annál jobb választás kevés létezik egy egy nyári estére, de aki a karakteresebb söröket preferálja, annak a fekete Silva-t ajánljuk. A sörökért átlagosan 6-8 lejt, azaz 400-600 forintot  kellett leszurkolnunk a kocsmákban, ami a budapesti bulinegyed áraival összevetve igencsak kedvezőnek mondható.

Insomnia

Mizsur András

A fő térre nyílik a másik kihagyhatatlan hely, a Che Guevera Social Pub, amely már inkább a késő húszas, kora harmincas korosztálynak szól, sejtelmes és elég impozáns világításával, és csendesebb miliőjével. A fesztivál ideje alatt ráadásul az elhagyott Continental Hotel sem egy puccos szállodát takart: a vadregényesre kopott épületben is koncerteket rendeztek.

A kocsmai  alapozás után a Flying Circus-t érdemes felkeresni egy táncos-zenés esthez, legalábbis az általunk megkérdezett négy csaposból három a „Flying”-ot ajánlotta. A koncert- és rendezvényhelyszínként is funkcionáló helyen a román könnyűzenei felhozatalba kóstolhatunk bele és azon se lepődjünk meg, ha a hajnali órákban a budapesti bulinegyed hőskorát idézve egy System of a Down számot egy kilencvenes évekbeli diszkósláger követ.