Néha minden kisgyerek álmodozik arról, hogy milyen lesz majd egyszer felnőni: „felnőttes” ruhákat hordani, komoly munkát végezni, és a saját csemetéről gondoskodni. Mindez nagyon csábítónak tűnik az oviban legózás, vagy papás-mamás játék közben, felnőtt fejjel mégis sokszor visszakívánjuk a délutáni alvást. Ráadásul ott van a kettő közti, hormontúltengésben töltött időszak, amikor minden a feje tetejére áll. A serdülőkor, és annak viszontagságai állnak a 72. Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon bemutatott Baby Bump középpontjában, szokatlan nyitottsággal és őszinteséggel kezelve a témát egy kiskamasz szemszögéből mesélve.

A legnagyobb rejtély a saját test

Kuba Czekaj rendező nem először merül el a gyermeki lélek rejtelmeiben. A Twist & Blood frusztrált kisfiúja, és a Don't Be Afraid of the Dark Room apját rajongásig szerető kislánya a tinédzserkor küszöbén toporogva próbálják megérteni az őket körülvevő furcsa világot. Az anyjával egyedül élő Mickey szintén tizenegy éves, abban a korban van, amikor próbál rájönni, hogy kicsoda is ő valójában. És ha a pszichés bizonytalanság nem lenne elég, a teste is szokatlan változásokon megy keresztül. Apa híján nincs előtte férfi minta vagy egy bizalmas, aki ezeket a folyamatokat elmagyarázná neki, így a fantáziájába menekülve próbálja átvészelni a változó kor kellemetlenségeit.

A Baby Bump semmilyen értelemben sem szokványos, egyik pillanatban abszurd és szürreális, a másikban pedig rögrealista, de a néző számára nem húz egyértelmű vonalat a két állapot között. Mickey világában bármi megtörténhet, minden állandó változásban van. Képzeletbeli barátjával, az eseményeket angolul (!) narráló rajzfilmhős kisegérrel karöltve kényük-kedvük szerint ugrálnak térben és időben, csettintésre osztják ketté a képernyőt, vagy teremnek egy horrorisztikus mese élőszereplős változatában.

Łukasz Bąk

A fel-feltűnő, fekete-fehér animációs betétek egészen odáig mennek el, hogy a kisegér alteregó a fizikai világban is megjelenik, ezzel végleg elmosva a határokat valóság és fantázia között. A tündérmese hangulathoz sokat hozzáad az is, hogy a tökéletesen komponált jelenetek közben sokszor lehet olyan érzésünk, mintha egy kicentizett, vattacukorszínű Wes Anderson-filmben járnánk, a zenés betétek pedig mintha egy menő elektronikus banda videoklipjébe repítenének.

Nem tabu a testiség

Czekaj filmje nem kendőzi el a testnedvekben gazdag részleteket sem. Ha a spriccelő vér, a pattanások, és az ondó nem lenne elég, Mickey mellékállásban hamisított vizeletmintákkal kereskedik az iskolában. A testiség ebben a filmben a legkevésbé sem tabu: a serdülő fiú által vizionált rémisztő és zavarba ejtő képek során elevenedik meg előttünk például a nemek közti különbséget és annak szükségességét (vagy szükségtelenségét) feszegetve.

Mickey úgy érzi, teste ellene fordult, és a kontrollálhatatlan folyamatoknak csak radikális módszerekkel lehet végét venni - mindenki maga gyárthat elméleteket a konyhai vágóeszközök és a spontán merevedés kapcsolatát illetően. Saját teste után a kisfiú számára a második legnagyobb rejtély édesanyja, aki még maga is éretlen, és képtelen elfogadni, hogy porontya már nem dajkálni való kisded. Ahogy az anya nem hajlandó tudomást venni fia fizikai változásáról, úgy Mickey is idegenkedik szülője testi szükségleteitől.

Łukasz Bąk

A rendező provokatív hozzáállása és kísérletező szelleme elismerésre méltó, de egy ponton túl mintha átesne annak a bizonyos lónak a túloldalára. Hiába szórakoztató és látványos, ahogy a kisfiú csetlik-botlik a mesevilágában, helyenként annyira zavarossá válik a cselekmény, hogy a néző teljesen elveszti a fonalat. Becsúszott néhány üresjárat is a közel másfélórás játékidőbe, és néha mintha egyhelyben toporogna a történet. A hallgatag fiú élettere látszólag annyira lekorlátozódik az otthonára, és az anyjával való furcsa viszonya annyira eluralkodik a filmen, hogy az iskolai légkör bevonása kicsit felborítja ezt a harmóniát. Keresetlen, és érhetetlen események történnek itt, mintha csak a komplexitásra törekedvén húzná az időt a rendező.

A Baby Bump azonban gyerekbetegségei ellenére is kedves, formabontó film, ami őszintén beszél arról, hogy mennyire kilátástalan és kaotikus időszak a serdülőkor.

A Venice Sala Web online filmfesztiválja szeptember 16-ig tart. Ezen a linken követheti, hogy a filmek meddig érhetőek el. Ha kedvet kapott a Baby Bumphoz, akkor még ma éjfélig megnézheti.