A Handspring Puppet Company bábos, animációs és abszurd színházi technikákat ötvöző multimédia produkciójában a 19. század végi abszurd dráma, Alfred Jarry Übü királya keveredik a dél-afrikai történelmi események színpadi megjelenítésével.

„A darab az apartheid rendszer bukását mutatja be, ezzel párhuzamosan pedig a rendszer áldozatainak vallomásai is felszínre kerülnek” – foglalta össze az előadás tartalmát az Übüt alakító színész, Dawid Minnaar. „Az 1996-ban alakult Igazság és Megbékélés Bizottságban az emberek megoszthatták történeteiket, amelyeket az apartheid évei alatt ők vagy szeretteik átéltek. Az elkövetők is vallomást tehettek, és ha az igazat mondták, amnesztiát kaptak.”

„Bűnök és bűnhődések, kegyetlen őszinteség és feketehumor. Irónia és karikatúra, abszurd dráma és eredeti dokumentumok. Csalás és csalatás, bábok és színészek. Übü király trónra lépésének legendás története a 20. század végi Dél-Afrika kulisszái között” – így szól a csütörtökön és pénteken, William Kentridge világhírű dél-afrikai animációs filmkészítő rendezésében látható darab ajánlója a Trafó honlapján.

A dél-afrikai Handspring Puppet Company darabjának első verziója közvetlenül a bizottság létrejöttét követően, 1997-ben született meg. Az előadást tavaly újították fel, és azóta a világ számos országában mutatták be a produkciót. Dél-Afrikában egy fesztiválon játszották a darabot, de jövőre szeretnék még többször is előadni. „Sok fiatal nincs is igazából tisztában a történtekkel, vagy könnyen elfelejtkezik a történelmi múltunkról” – mesélte a darab jelentőségéről Gabriel Marchand.

 „Hatékonyabb, ha igazi élményekkel adjuk át az eseményeket, és nemcsak könyvekből vagy a történelemtanár elmondásából tájékozódnak” – tette hozzá Dawid Minnaar. „Fontos, hogy megerősítsük az emberek hitét az igazságban, és segítsünk abban, hogy megkülönböztessék a jót és a rosszat. De nem prédikálunk. A színház ezt soha nem engedheti meg magának.”

A közönségben az intellektuális szinten felül gyakran erős érzelmi reakciókat is elindíthat a darab. A szereplők szerint egészen addig, amíg találkozunk emberi jogi visszaélésekkel szerte a világban, aktuális és fontos marad a mondanivalójuk. És persze kíváncsian várják, hogy reagálnak majd a magyar nézők az előadásra.

„Nagyon bonyolult élményt dolgozunk fel az előadásban, amelynek elemeit különböző stílusokban lehet a legjobban megjeleníteni. Nem lenne helyes, ha csak a burleszk és a komédia sajátosságai dominálnának, hiszen komoly tragédiák kerülnek elő. Ha pusztán a valóságot mutatnánk be, akkor pedig túl nehézzé válna a történet, és a közönség nem tudná megemészteni. Ezért is vegyítjük a részeket: egyik pillanatban megnevettetjük a nézőket, majd a következő pillanatban szembesítjük őket a valósággal” – meséli a darab hangulatváltozásairól Gabriel Marchand, majd hozzáteszi: „ez a módszer szorosan összefügg a tartalommal. A valóság összetett, ezért nincs helye leegyszerűsített válaszoknak.”