A párizsi Bataclan klubban 90 ember halálát okozó terrortámadás részleteiről, a bennük kavargó érzésekről számoltak be a Vice-nak az Eagles of Death Metal tagjai. A terroristák a koncert közepén törtek rá hátulról a szórakozó fiatalokra, gépfegyvereikkel válogatás nélkül tüzelni kezdtek, de a színpadot is célba vették. A támadás végén a behatoló rendőrök miatt felrobbantották magukat a terroristák.
Eden Galindo gitáros volt az elsők között a színpadon, aki érzékelte, hogy a fegyverropogás hangja nem egyszerű technikai hiba. Több társával a színpad hátsó sarkába futott, oda nem csapódtak be a lövedékek. Az első tárcsere alkalmával sikerült elszaladniuk a legközelebbi ajtóig, ahonnan már kijuthattak egy hátsó ajtón keresztül az utcára. Azonban nem minden bandatag volt ilyen szerencsés, például Jesse Hughes frontember, Matt McJunkins basszusgitáros és Julian Dorio dobos is bent ragadt egy időre az épületben.
Matt McJunkins a színpad másik felé állt, így nem tudott Galindóékkal tartani. Elmondása szerint mikor a tömeg is felfogta a támadást, özönleni kezdtek a színpadra az emberek, hogy onnan eljussanak egy oldalsó ajtóhoz, ami viszont nem vezetett kijárathoz. McJunkins szerint két választásuk volt, vagy átrohannak a golyózápor közepette a színpadon nagy kockázatot vállalva, vagy bezárkóznak az egyik szobába – utóbbi mellett döntöttek több sebesült rajongóval. Az egyik lány a combján kapott lövést és erősen vérzett, egy társa próbálta elszorítani a vérzését. Elbarikádozták az ajtót, egyedüli fegyverként a szoba minibárjában talált üvegeket tudták volna használni. A szoba ráadásul beázott, gyakorlatilag bokáig álltak a véres vízben, attól tartva, hogy az ajtó alatt kifolyva felhívja valamelyik támadó figyelmét a szobában lévőkre. Később hallották a robbanásokat is – a terroristák felrobbantották magukat –, csak a támadás végével jutottak ki.
Julian Dorio a színpad közepén rekedt a dobfelszerelése mögött. Több lövedék is becsapódott körülötte, ezért fedezékbe vetette magát. Az első sorozat után kilesett a nézőtérre, ekkor látta, ahogy a támadók módszeresen mészárolják a tánctéren a fiatalokat. A második sorozat után hason kúszva indult el a kijáratot jelentő ajtó felé, végig maga mellett tartva a felszerelését fedezékként.
A támadás előtti pillanatok a Bataclanban.
AFP / Rock and Folk / Marion Ruszniewski
Jesse Hughes ugyan kijutott Galindóval és a banda több tagjával az oldalsó ajtón, de a barátnője keresésére indult, aki az emeleti öltözőbe ment emlékei szerint. Amikor felért, az egyik ajtónál kinézve meg kellett álljon, lövedékek csapódtak körülötte a falba, a mögötte érkezőket vissza is terelte gyorsan. Kiment ő is az utcára, de nem akart továbbállni, amíg meg nem hallotta a tömegből barátnője hangját. A csapat szerint a rajongók sokat segítettek a menekülésben, hogy merre kell menniük, mégis furcsállták, hogy milyen kevesen jutottak ki a káosz közepette az általuk használt kijáraton.
Shawn London hangmérnök került talán a legnehezebb helyzetbe, ugyanis a keverőpult a tánctér végében a bejáratnál volt, a támadók közvetlenül mögötte kezdtek lövöldözni. London egyből levetette magát a pult mögé, körülötte még pár rajongó is ott húzta meg magát. Egy lányt a mellkasán és a lábán is meglőttek, sikított a fájdalomtól és az ijedtségtől, őt próbálta London nyugtatni, nehogy ismét magára vonja a támadók figyelmét. Egyszer London is megpróbált felállva körülnézni, de pont az egyik terroristával találta szemben magát, aki elvétette a lövést és szétlőtte a technikát London mellett. Az Allahu Akbar felkiáltást hallva vált nyilvánvalóvá számára, hogy pontosan mi történik, látták a földre rogyó halottakat, sebesülteket és a véres padlón menekülni próbáló fiatalokat maguk körül. Egy tárcserénél szánták el magukat a menekülésre, London a sérült lányt felkapva indult el a bejárat üvegajtaja felé, de azt mégsem kellett kinyitnia, mert pont előtte robban szét a becsapódó lövések miatt, így jutottak ki az utcára.
A rendőrségre érve teljes volt a káosz, vérrel áztatott fiatalok tucatjai érkeztek folyamatosan. Jesse ekkor hívta fel a koncerttől ezúttal távolmaradó Joshua Homme-ot, ekkor tudtak talán kicsit megnyugodni. "Bűnösnek tartottam magam, mert a színpadon hagytam Mattet és Daveyt" (Dave Catching gitárost) – mesélte könnyekkel küszködve Jesse, akit Josh próbált a telefonon nyugtatni, illetve segíteni nekik abban, hogy minél hamarabb hazajuthassanak.
A zenekar nem feledkezik meg azokról, akik elhunytak a támadás estéjén, Josh saját kezűleg vezeti a rajongók listáját. "Bárcsak beszélhetnék a szüleikkel" – mondta elcsukló hangon Homme, de szerinte csak térdre rogyni tudna előttük. Nick Alexander a zenekar rajongói termékeiért felelt, a stáb tagjától testvérként búcsúztak korábban a Facebookon. Jesse könnyek között mesélte el, hogy milyen hősiesen hunyt el Alexander, aki csendben tűrte fájdalmait, nehogy a körülötte lévőkre újra lőni kezdjenek a támadók.
Jesse szeretné, ha a zenekar léphetne fel először az újra megnyitó Bataclanban, illetve szeretnék befejezni turnéjukat is – így meglehet, hogy nem marad el Budapestre tervezett koncertjük sem. A csapat ezzel szeretné ösztönözni az embereket az élet szeretetére, bár sok idő lesz, mire feldolgozzák a történteket.
