Műelemzés: akkor, amikor

Lehetséges-e kemény drogok nélkül rosszabb műsorokat csinálni, mint az Echo TV bármelyik megnyilvánulása? Sokáig vallottam, hogy lehetetlen, és még most is csak erős kétségekkel fogadom el, hogy a magyar közszolgálati televízió meszkalin-heroin-kristálymeth kombó nélkül képes legyártani a Híradó című alkotást, ráadásul nap mint nap, tehát nem csak egyszer-egyszer csúszik be a remekmű kategóriába, hanem gyakorlatilag minden hétköznap Jodorovszkij hágja meg Basquiat-t kora este az M1-en, mintha ez ujjgyakorlat lenne csak a felkészült és hírérzékeny szerkesztőknek, mintha minden rohadt zseni ott gyűlt volna össze, és most tévézés, informálás helyett metaműsorokkal és hiperinformációval szőnyegbombáznák a nézőket, mind a négyet.

Mert néző az nincs, ez az avantgárdé örök tragédiája: amikor van, nem érdekel senkit, amikor pedig már nem lesz, túrhatjuk fel az internetet a gyöngyszemekért.

Én például megszállottan gyűjtöm Szilágyi Béla elemzéseit.

Béla volt az, aki elmagyarázta, mit jelent az 1,6%-os infláció (azt, hogy ennyivel emelkednek a nyugdíjak!), de ugyancsak ő illusztrálta egy felejthetetlen grafikonnal, hogy a párhuzamosok nem párhuzamosok, és 2,3 nagyobb, mint 2,4.

Béla egy meg nem értett művész, akit szerencsétlenségére csak az állam fedezett fel és ismer el, de a közönség elkerüli, rajongói elszigetelten élnek az ország (és a világ!) különböző zugaiban, az utcán nem kérnek tőle autogramot, nem elemezhet a Syma csarnokban, ahol egyébként a helye lenne, csak az M1 képernyőjén. Pénzt ugyan kap, de kit érdekel a pénz?! Egy elhivatott művészt semmiképpen, ráadásul az az öröme sem adatik meg, hogy elnyomnák, mert hiába tolja az elmebajig a kormánypropagandát, hiába karikírozza a működő reformokat, hiába imitál esténként totális seggnyalást, nem veszi észre senki, csak szuszakolják belé a pénzt, rajongói pedig csalódottak. Bélát nem üldözik.

Remélem, jól van, mert elég rég láttam, innen is jó egészséget kívánok neki.

Most azonban elsüllyedt egy Egyiptomból Olaszország felé tartó hajó, amin több mint 400 menekült utazott, és a köztévé sajnos nem Bélát küldte a helyszínre, hanem megelégedett egy szűkszavú híradással a hirado.hu Facebook-oldalán (minden bizonnyal a hírekben is beszámoltak az eseményről, és csak reménykedni tudok, hogy hasonló hangnemben), melyben közölték, hogy Olaszországba indultak a migránsok, de az utazás nem úgy ért véget, ahogy szerették volna.

A valószínűleg több száz halottal járó baleset ilyen frivol, már-már kedélyeskedő felkonferálása új távlatokat nyit meg a híriparban, de most inkább nézzük a fejleményeket.

A posztolás után nagyjából egy órával valaki észrevette, hogy sötét tahóság esete forog fent, ezért gyorsan javította a bevezetőt a következőre: Olaszországba indultak a migránsok, a jelentések szerint sokkal többen voltak a csónakban, mint a megengedett.

Itt tehát már nem az a humor forrása, hogy gyüttek volna Ejrópába, oszt jól belefulladtak a vízbe, hanem szikár, humortalan közleményből értesülünk arról, hogy az áldozatok a hibásak, mert a csónakban(?!) többen voltak a megengedettnél, azaz magukra vessenek, hiszen minden bizonnyal jelezték nekik 350 főnél, hogy ennyi elég lesz, de a hülye migráncs csak tolakodott tovább, és ez lett a vége.

Béla modorában ez a bejelentés úgy hangzott volna, hogy a mai napon 400-zal kevesebb migráns érkezett Európába Orbán Viktor intézkedéseinek következtében, de ezekből a mai fiatalokból kiveszett a szellem és ötlettelenül szerkesztenek, ahogy esik, úgy fullad, csak fásultan ontják a híreket.

A hír kommentelői között akadnak empatikus és finom gondolkodású úriasszonyok: Sajnálom őket, hisz ők is emberek, de ha otthon maradnának, nem fenyegetné őket ilyen veszély, de megjelennek a keményvonalas Fidesz-hívők is: Csupa követelődző, harc elől szökő férfi megint! Nem kár értük! Már Egyiptomból is szöknek? Mi lenne az európai jólétből, ha több milliót befogadnának, erre ők nem gondolnak! – utóbbinak helyesírását javítottam, de a lényeg így sem veszett el: maradni kell, kitartani és harcolni a végsőkig, mert sehonnai bitang ember, ki, most ha kell, halni nem mer. Milyen szépen megfogalmazta ezt L. Simon László Nemzeti dohánybolt című versében…

A rókaprémes egykori MIÉP-asszonyok végleg a Fidesznél kötöttek ki, megnyilatkozásaikból érződik, hogy a Rózsadombot akár öntestükkel is megvédik a migránsoktól, az ő nyugdíjukból nem fognak itt mindenféle néger gyerekek zabálni, elvégre nekünk is van rengeteg gondunk, nem segíthetünk másoknak, Gyurcsány Ferenc befogadhat, akit akar, de eddig és ne tovább, hamarosan ledől a korrupció utolsó bástyája, a Political Capital is, és akkor végre rend lesz ebben az  országban.

Ha azonban mégsem, érdemes elgondolkodni az értékmentésen, elvégre ezek a híradósok, gazdasági szakértők és biztonságpolitikai tanácsadók csak és kizárólag a magyar propagandatévében juthattak álláshoz, bármilyen demokratikus és/vagy épeszű fordulat esetén vissza kéne menniük a nagyáruházakba polcokat feltölteni, azonban ezt a magyar kultúra nem engedheti meg magának, teljesítményükre szükségünk van, érdemes lenne tehát őket valahogy összegyűjteni és állandó társulatként megtartani.

Járnák a vidéket a faros Ikarusszal, Béla elemezne, a többiek írnák a híreket, a szüreti bálokon és falunapokon pedig jól ellenének a Kiscsillaggal és a Kárpátiával.