Csete György 1937. november 5-én született Szentesen, 1956-ban iratkozott be a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karára, ahol 1961-ben szerzett oklevelet.

Tehetsége, egyetemi munkái felkeltették tanárai figyelmét és az egyetem elvégzése után külső korrektorként építészhallgatókat korrigált. Innen ered kapcsolata tanítványaival, akik később, az Érc- és Ásványbányászati Vállalatnál tervezőmérnökként eltöltött kezdő évek után Pécsre hívták alakuló csoportosulásuk szellemi vezetőjének. A Baranya Megyei Tanácsi Tervező vállalatnál, később az ÉVM Pécsi Tervező Vállalatánál biztosították a kellő feltételeket ahhoz, hogy teljes energiáját a csoport építészeti arculatának kialakítására, a közös szakmai munkára fordíthassa.

1972-1973 körülre, a paksi lakótelep tervezésének kezdetére tehető, hogy a csoport Pécsi Ifjúsági Iroda néven szervezetileg is megalakult. Ez alkalommal egy rotaprint kiadványt jelentettek meg, amelyben Csete György és nézeteivel azonosult építészeti elveiket mutatták be, deklaráltan is megalapítva ezzel, a magyar élő építészetet megteremtő alkotó közösségek egyikét - olvasható az MMA méltatásában.

Az összegzés kiemeli, hogy Csete György a magyar organikus építészet egyik közéleti szerepet is vállaló elindítója volt. A pályáját végigkövető egyházi és magán megbízatásai mellett jelentős állami megrendeléseknek is eleget tett. Alkotásaiban elválaszthatatlan művésztársa, felesége, Csete Ildikó textilművész.

Ipari, majd kisebb lakó- és középületeket, "napházakat" tervezett, köztük Orfűn a Forrásházat, Halásztelken, Füzéren, Ópusztaszeren, Beremenden templomokat. Munkatársaival ő tervezte a paksi lakótelep "tulipános házait". 1996-ban Ópusztaszeren megépítette az Erdők templomát és múzeumát, valamint a Világmagyarság hajlékát. Építészeti kritikákat, tanulmányokat írt, filmeket készített (Lechner Ödön, Hajlék).

Csete György pályája kezdetétől tagja volt a Magyar Építőművészek Szövetségének, megalakulásától a Magyar Művészeti Akadémiának. Csete György tanított a pécsi, a budapesti és az innsbrucki egyetemen. Munkásságát számos díjjal és kitüntetéssel ismerték el: Magyar Művészetért Díj (1990), Ybl Miklós-díj (1992), Kossuth-díj (1997), Magyar Örökség Díj (1999), Prima Primissima díj (2005), Magyar Művészeti Akadémia Aranyérme (2010), Magyar Érdemrend középkeresztje csillaggal (2013), nemzet művésze (2014).