Mikor katona voltam, zenész a zalaegerszegi határőr parancsnokságon, egy kellemes nyári estén (tán épp, mint a tegnapi) az egyik pocsolyarészeg elöljáró felsorakoztatta az állományt az udvaron, hogy a mundér becsületéről tartson hosszas eligazítást. Nem tűnt fel rögtön, de egy idő után nem lehetett nem észrevenni, hogy mindezt húgyfoltos nadrágban. Széles gesztusokkal és – ahogy mondani szokás – nagy garral. És akkor bevillant valahonnan az a négy sor: "Nincs szebb / mint a főokos előtt / vigyázzban álló / láthatatlan röhögés".

Reggel óta LGT-t hallgatok. Azóta, hogy… Jellemzően a Loksit. Valahogy nekem az az LGT, amivel persze lehetne vitatkozni (bár értelme nem volna). A Loksi az egyik olyan magyar rock(?)lemez, amelynek okos szövegei vannak. Például a fent idézett. Amiről ma reggel meg, érthető okokból a Somló jut eszembe. A félmosolya, a lazasága, és az egész lényéből áradó pimasz, betörhetetlen szabadság. Az ilyen emberről azt hiszed, hogy őt baj nem érheti. (A picsába!)

A Tilos az Á-ban találkoztam vele először. Nem emlékszem, hogy jött, csak úgy, egyszerre ott álltak az Orszáczky Jackie-vel (picsába megint!), mint valami jelenés. Huszonéves voltam, pont mindenkinél menőbbnek és okosabbnak képzeltem magam, és megvetettem mindent, ami valaha is szerepelt a rádióban, tévében. Ekkor mégis kicsit összementem. Illetve, ami azt illeti, nagyon. Lenyűgöző volt az a lazaság, az az elegancia, ami áradt belőlük. Mai fejjel azt mondanám, nem az az Esterházy-féle (picsábapicsába!) arisztokratikus elegancia, hanem valami olyan csibészes. Már ha van olyan. Mert volni volt. És akkor azt kérdezte a Somló a Gerhestől (Gerhes Tamás, legendás, ma is aktív hangmérnök – a szerk.) a keverőpultban: "Te, lerakhatja ide a Jackie a… (kicsi szünet, láthatóan leesett, hogy ebből lehetetlen jól kijönni) …a dzsekijét?" Egymásra nézés. Aztán felcsattanó röhögés. Nekem ez jut eszembe a Somlóról. Meg a frissen mosott fehér angyalhaja.

Meg, hogy fura, hogy most valahogy a nagyon hasonló karakterek tűnnek el a világból. Mintha nem lenne már szüksége a világnak a főokos előtt vigyázzban álló láthatatlan röhögésre. Pedig főokos épp volna.