Fischer Iván: "Csak egészen kis részét szeretem a karmesteri munkának"

 "Csak egészen kis részét szeretem a karmesteri hivatásnak, ez pedig a zene" - mondta a The Guardian című brit lapnak Fischer Iván, akivel abból az alkalomból közölt interjút az újság szombati száma, hogy a Budapesti Fesztiválzenekar koncertje is szerepel a világ egyik legjelentősebb komolyzenei fesztiválja, a BBC Proms szeptember 10-ig tartó programján.

A 65 éves magyar karnagy elmondta, kényelmetlenül érinti a hivatásával járó "ragyogás, a hatalom és a hierarchia". Beszélt arról is, hogy pályafutása során soha nem célok lebegtek a szeme előtt, amelyeket el akart érni. "Ha bármit is elértem a karrieremben, az véletlen volt" - mondta a berlini Konzerthaus főzeneigazgatója, aki augusztus 26-án lép fel a londoni Royal Albert Hallban a Budapesti Fesztiválzenekarral, Mozart Requiemjét adják elő. Felelevenítette, hogy 25 évesen nyert karmesterversenyt, utána sorra kapta a felkéréseket, de már akkoriban is csak a zene érdekelte igazán. Az elmúlt évtizedben visszatért a komponáláshoz, és azt mondja, bárcsak korábban próbált volna nagyobb egyensúlyt teremteni a vezénylés és a zeneszerzés között a munkájában.

Fischer Iván beszélt a világszerte ismert zenekarokkal való együttműködésről is. "Az emberek szerint a karmesterek szeretik nagy együttesek előtt lengetni a karjukat. Én nem tartozom ebbe a klubba. Az úgynevezett nagy zenekarok ragaszkodnak bizonyos zenei értékekhez, például a hangzásukhoz, mert úgy vélik, ez a védjegyük. Így a karnagynak csak vajmi kevés befolyása van egy nagy együttesre, amelyek épp ezért olyan karmestereket vonzanak, akik csak lengetik a karjukat, de nem változtatnak semmin" - fejtette ki, hozzátéve, hogy szívesebben vendégeskedik olyan zenekaroknál, amelyek nyitottak az ötleteire. 

A Budapesti Fesztiválzenekarról elmondta, a hosszú távú munkában hisz. "Ismerjük egymást kívül-belül, teljes a bizalom." Intenzíven és inkább a vonósnégyeseknél tapasztalható bensőségesebb stílusban dolgoznak. A lap, amely Magyarország legjelentősebb kulturális exportcikkének nevezte a zenekart, emlékeztetett arra, hogy a budapesti Fővárosi Közgyűlés csökkentette az együttes támogatását. Ezzel kapcsolatban Fischer Iván elmondta: a támogatás legnagyobb részét az államtól kapják, és ez változatlan maradt. "Nagyon örülök, hogy a kormány fenntartotta ezt a mintegy négymillió euró értékű támogatást". Tudják, hogy a zenekar milyen értéket jelent Magyarországnak. Amit viszont érdekesnek talált a lap szerint, az a kormány és a főváros közötti véleménykülönbség ebben az ügyben. "Az egyik érti az értékeket, a másik nem" - mondta.
Azt is, hogy Magyarországon lehet vitatkozni, az ember felemelheti a hangját valami ellen, lehetnek eltérő vélemények, és ő bírálni is fogja azokat a dolgokat, amelyekkel nem ért egyet.

 Elmondta, hogy a Budapesti Fesztiválzenekar életre szóló szenvedély számára, a jövő zenekarainak laboratóriumaként is tekint rá: rugalmasságot és nyitottságot kínál. Egyéniségekkel, nem pedig "behódoló, egyenruhás katonákkal" akar dolgozni. Azt szeretné, hogy az együttes bármit képes legyen eljátszani. "A zene jövője szempontjából jobb egy olyan szimfonikus zenekar, amely más stílusokat is be tud fogadni" - mondta az újító szellemiségéről ismert művész, akit későbbi utódlásáról is megkérdezett a lap a Fesztiválzenekar élén. "Mindig nehéz, ha az alapító karmester a személyes víziói alapján épített fel egy zeneakart. Valakinek majd át kell vennie a munkát, és remélem, hogy ő mindent másképp fog csinálni" - fogalmazott. Elmondta, hogy nem akar majd beleszólást utódjának kiválasztásába. 

Fischer Iván érzi annak iróniáját,hogy az általa fémjelzett zenekar - amelyet Kocsis Zoltánnal azért hozott létre több mint 30 éve, mert elégedetlen volt a "nagy" együttesekkel - maga is a világ élvonalába tartozik. "Nagy örömömre volt, hogy betörtünk ebbe a klubba" - utalt arra, hogy a tekintélyes Gramophone magazin a legjobb tíz zenekar között tartja őket számon. Reméli viszont, hogy nem olyanok, mint a többiek: "kísérletezőnek és örökké változónak kell maradnunk".