A posztimpresszionista mester képei változatlanul a legnagyobb aukciós házak árverési rekorderei, és tehetős gyűjtők kedvencei. Ezért is kíséri fokozott figyelem a francia Editions du Seuil több nyelven és több országban egyszerre megjelent Vincent Van Gogh Le brouillard d'Arles - Carnet retrouvé című kiadványát.

A könyv, amelynek címe lefordítva Arlesi köd - Megtalált vázlatfüzet, a festő eddig ismeretlen 65 rajzát mutatja be. A nagyméretű, reprezentatív kivitelű 288 oldalas – egyébként borsos árú: 69 euró, cirka 21 ezer forint – album alapjául abba a pénztárkönyvbe készített vázlatrajzok szolgáltak, amelyet Van Gogh egy arlesi fogadó tulajdonosától kapott az öngyilkossága előtti években.

 

A most a könyvesboltokba kerül kötet írója a kanadai Bogomila Welsh-Ovcharov, a Torontói Egyetem professzora. A Van Gogh egyik legismertebb szakértőjének számító művészettörténész saját kutatásai alapján részletezi a pár esztendeje előkerült, illetve „felfedezett” vázlatfüzet történetét, s a rajzok eredete mellett érvel. A tudós kutatót, aki holland festő képeiből rendezett több kiállítás, köztük a párizsi Musée d'Orsay kiállításának a kurátora volt, a franciák akadémiai érdemrenddel is kitüntették.

Valószínű, hogy a művészeti album íróját és a francia kiadót is váratlanul érte, hogy a kiadvány keddi párizsi sajtóbemutatójára időzítve az arlesi vázlatfüzet tartalmát alaposan megkérdőjelező közleményt adott ki az amszterdami Van Gogh Múzeum.

A kulturális intézmény szakértői – ahol a gyűjtemény a művész 500 rajzát és több vázlatfüzetét őrzi - vitatják, hogy a rajzok Van Goghtól származnak. Kétségbe vonják a vázlatfüzet, pontosabban a pénztárkönyv eredetét, a rajzok stíluselemeit és a készítésükhöz használt tinta színét is.

Gyanúsnak találják a füzet előkerülését, amelyet egy nő annak ellenére talált meg Arles környékén, hogy a házat, ahol a festő ott tartózkodása idején élt, bombatalálat érte a második világháború során 1944-ben. A tulajdonlási szálat tovább bonyolítja, hogy a megtaláló a lányának ajándékozta a rajzos „leletet” 20. születésnapjára 1964-ben,  tőle került pár éve a füzet Bogomila Welsh-Ovcharovhoz.

A holland műértők hihetetlennek tartják az értékes vázlatfüzet több évtizedes „lappangását”, ugyanis tulajdonosa csak a közelmúltban vitte szakemberhez, egy ismerőse tanácsára. Állítják, az arlesi vázlatfüzet szépia-alapú, barna rajzaihoz hasonló tintát sohasem használt Van Gogh, csak fekete és esetenként lila tintát. Ugyanakkor kétségeik vannak azzal kapcsolatban is, készülhetett-e a számlafüzet papírja a művész életének utolsó éveiben.

Az amszterdami szakértők a leglényegesebbnek a stílusjegyek különbségét vélik, szerintük ezek Van Gogh utánzatok „monotonok, ügyetlenek és lélektelenek”. Sőt, a festő által soha nem ejtett topográfiai hibát is felfedtek a vitatott vázlatfüzetben, a Hídember háza c. rajzon az épület (mellette az arlesi felvonóhíddal) nem a csatorna megfelelő oldalára került.

A holland szakértői nyilatkozat valószínűleg kényelmetlen helyzetbe hozta az albumot összeállító és író Bogomila Welsh-Ovcharovot, valamint a Seuil kiadót, mivel a könyv többnyelvű premierje egyszerre volt a napokban Franciaországban, az USA-ban, Japánban, Nagy-Britanniában, Németországban és Hollandiában.

Persze az továbbra is kérdés marad: valójában kinek van igaza az albumban szereplő Vincent Van Gogh rajzok, vagyis az arlesi vázlatfüzet körül kirobbant vitában.