Ha valakit telibe kapott az ünnepi depresszió, miután egy délelőttöt elcseszett azzal, hogy konyhakéssel faragja bele a göcsörtös fenyőt a tartóba, hogy aztán a feldíszített karácsonyfa végül olyan sokkolóan és kilátástalanul nézzen ki, mint egy moldáv eurovíziós előadó, és ezért pokolba kívánja az életet, akkor annak igazán ajánlható Kadarkai Endre Csakazértis című műsora.

Ha valaki nem emlékezne: Kadarkai Endre az Echo TV Friderikusza, a kigombolt ingű Ákos-hóhér, aki egyetlen Modern Talkingos mosolyával megfektethet egy gimnáziumi mazsorettcsapatot. Annyira behízelgő jelenség, hogy még a magyar úri középosztály kedvenc előadója, Kovács Ákos is úgy megnyílt neki tavaly ilyenkor, hogy büszkén előadta a női emancipációt szkepszissel fogadó nézeteit.  Ezután előbb a fél ország szedte le a keresztvizet Ákosról, majd a Telekom mondta fel a szponzorációját, úgyhogy szilveszterkor már azért aggódhattunk, hogy a mindenből szuverenitási kérdést csináló Orbán-kormány hadat üzen-e Ákos miatt Németországnak.

Echo TV

Kis híja volt hát, hogy Kadarkai legyen a magyar média Gavrilo Principje. Öklök emelkedtek és bugyik röpködtek akkor az ifjú riporter felé, azonban minden várakozás ellenére sem raboltatta el a Nagycsaládosok Országos Egyesülete, úgyhogy – habár jóval kisebb médiavisszhangtól kísérve – idén is folytatta tovább az Arckép-című sorozatát.

Mielőtt rászánkáznánk a Csakazértisre, beszélgessünk kicsit az Arcképről. Kadarkai a „self made man” szócikk illusztrációja lehetne Bakos Idegen szavak és kifejezések szótárának legújabb kiadásában. Beszélgetéssorozatát ugyanis még azon a Zugló TV-n kezdte, ami azok csatornája, akik nem fértek be Anettka űrprojektjébe. Innen rakétázott föl Kovács Ákos és Lovasi András szintjére. Még ha egy olyan adón is, ahol előtte és utána simán ufólátók beszélgethetnek az illuminátusok világösszeesküvéséről, de nem lepődnék meg, ha hamarosan az RTL Klub igazolná le.

Mert például a depressziós betegségét felvállaló Puzsér Róberttel a 2016-os év egyik legerősebb beszélgetését csinálta meg, amelyben korunk legszórakoztatóbb túlfeszített lényeglátója olyan gyámoltalannak tűnik, „mint a szükségét végző vadállat”. A szó legjobb értelmében vett lemeztelenítés után már igazán érthető, hogy még a világra megsértődött nagy öreg, Vitray Tamás is a legígéretesebb riporternek nevezte a szemtelenül fiatal kollégát. A magyar televíziózás Csingacsgukja nem tévedett, Kadarkai már bizonyíték, nem ígéret.

Echo TV

Nem egy Andre Agassi–parfüm, de egy megbízható Old Spice. Kadarkai nevének már reklámértéke is van, és a lehető legnemesebbre használta föl, hogy már odafigyelnek rá. Keresztülvitte a Csakazértist. Mint egykor Friderikusz Sándor, aki miután villanykörtével etetett német artistákat, és párducembereket legeltetett a lehetetlen zakóiban, a cirkuszban elővette a hegedűjét, és legyártotta Az én mozim című megérintő sorozatát, úgy Kadarkai is elindult város peremére. Oda, ahol „a nyomor országairól térképet rajzol a penész”, és az élet Cimbora pillepalackos legalsó polcáról felmutatott olyan szívszorító sorsokat, amelyek nem látszódnak az Andante Borpatikából.

Kadarkai a szorgalmas szegényeket szólító Csakazértisben jó pár embert beszéltetett már, akiket annyi csapás ért, hogy senki se csodálkozott volna, ha minimum a hitgyüliben kötnek ki, de azt se lett volna meglepő, ha becsomagolva végzik. Aztán mégis mennek előre, nem adják fel, mert ahogy Szerb Antal megírta az Utas és holdvilágban: „ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami”. Lám, gondolta-e Mészáros Lőrinc tíz éve, ha használt Suzuki árán alkudozott, hogy gázszerelőből multimilliárdos lehet, és töpörtyű helyett lazacon élhet? És most egy tévét vehet a miniszterelnöknek karácsonyra?

A Csakazértis–riportok közül igazán megrendítő volt a hat kislányát egyedül nevelő özvegy apuka, a monoki Kertész Sándor István története. Felesége nyolchónapos terhes volt a hetedik gyermekükkel, az annyira várt kisfiúval, Milánkával, amikor az ágyból kikelve összeesett és meghalt, 33 évesen. A kislányok végignézték hogyan megy el édesanyjuk kékítőt oldani az ég vizében.

Kadarkai az arany középen helyezkedik el a riporteri magatartások skáláján, amelynek két végpontját az éjszakai műsorok tökvakaró Csiszár Jenője és a néhai vasárnapi Nap-kelték ömlengő Lakat T. Károlya jelöli ki. Mikor újra és újra megkérdezi, hogy „milyen volt”, nem vájkál, inkább tapogat. Könnyű lenne ráfogni, hogy modoros, de én másfelől közelítek: aki modoros, annak legalább van azonosítható stílusa. Mozart, Picasso és Ady a legmodorosabb szerzők voltak, úgyhogy igazán el lehetne felejteni ezt a „modorosság” vádat, még ha a Szomszédok fejezet végi monológjaira igazán illene is. Mellesleg Kadarkai egyik erénye, hogy egyszer se áll ki egy szántóföldre, hogy levonja a beszélgetései tanulságát.

„Milánka, én azt mondom, hogy elment az Anyukájával az égi országba, mivel a Jóistennek becsesebb volt ő is meg az Anyuka is. Elvette tőlünk. Nehéz feldolgozni ezt. Mi szerettük volna, hogy itt legyenek velünk, de nem lehetnek” – mondja az apuka. Ím, itt a szenvedés belül, ám ott kívül a magyarázat.

Echo TV

Kertész Sándor István a családi pótlékból, a GYES-ből, az özvegyi nyugdíjból és az árvaellátásból neveli a kicsi, játékos Adélkát, aki a maga módján jó gyerek. A duci Lucát, a kis talpraesett Zsömlécskét, aki a maga módján összetakarít. A huncut Karolinát, akire sose lehet haragudni, mert így kell elfogadni. Gabikát, akinek az édesség a mindene. Virágot, a legcsendesebbet, és végül a legidősebb Enikőt, aki viszont már pótmamaként segít a nevelésben.

„Apának is vannak rossz napjai, jó napjai, de Apának mindig itt kell mellettünk lenni. Apát óvni kell, mert ha Apával valami történik, a gyerekekre rossz sors jön” – mondja a monoki apuka, és ritkán hallani ennyire szívbe karistoló mondatokat az érzelmi és értelmi pellagrától sújtott magyar médiában.

A Csakazértis egyes riportjai homokot tudnak kötni, komolyan. Csak annyira hibátlan, mint egy egyedülálló apuka főzte csomósra sikeredett tejbegríz, de egy jó karácsonyi műsor, egy nézhető karácsonyi műsor.

Szívet ad szaváért és megfizet magáért.