Drámai kezdetek – világot jelentő deszkák
„Ha megküzdesz érte, bármit elérhetsz” – ezt az útravalót kapta édesanyjától a hétvégén a 74. Golden Globe-gálán életműdíjjal elismert, az új amerikai elnöknek odapörkölő, 67 éves színésznő. A jómódú, holland, német és angol származású szülők gyermekeként elit iskolákban megtanulta, hogy ha nem ért valamit vagy nem ért egyet valakivel, empátiával és okos kérdések feltevésével sokkal messzebbre juthat. A Yale dráma szakának felvételijén Blanche monológját adta elő A vágy villamosából, valamint egy részletet A velencei kalmárból. Bár a rajongói filmszínészként ismerik, pályája kezdetén szerepet kapott Dosztojevszkij Ördögökjében, amit Andrzej Wajda rendezett, és a román zseni, Andrei Serban dirigálásával színre vitt Csehov-klasszikusban, a Cseresznyéskertben is játszott a Broadwayn.
AFP
A szarvasvadász – elveszett szerelmek
Ha valakit egy négy Oscar-díjas rendező kér fel, bármi legyen az, menni kell – indokolta meg, miért vállalta el 1977-ben első filmszerepét a Júlia egyik epizódjában. Hollywood egyik legendája, Fred Zinnemann már túl volt a filmtörténet kultikus darabjain (Délidő, A hetedik kereszt, Most és mindörökké, Oklahoma!, A sakál napja), amikor hozzákezdett az árulásról, a múlt lélekromboló hatásáról szóló Júlia munkálataihoz. Egy évvel később Michael Cimino hívta Streepet A szarvasvadászba, ahol Lindát, a vietnami hadszínteret megjárt két férfi (Robert De Niro és Christopher Walken) között őrlődő nőt alakította. Számára az ünnepelt és elátkozott háborús dráma azért is emlékezetes, mert ebben – többek között az elégikus esküvői jelenetben – együtt látható első szerelmével, John Cazale-lal, akinek egy év múlva bekövetkezett halála miatt Streep azzal a gondolattal is eljátszott, hogy otthagyja a pályát.
AFP
Kramer kontra Kramer – kasszasiker
Miközben „áruló exfeleségként” volt néhány emlékezetesen jéghideg villanása Woody Allen Manhattanjében, a Kramer kontra Kramerben Dustin Hoffmannal viaskodott a férjét és a gyerekét otthagyó Joannaként. Robert Benton az amerikai család mítoszával leszámoló, szívbe markoló, a feministák dührohamaival kísért, komoly vitát kavaró filmje a kasszáknál megelőzte a Csillagok háborúját, Streepet pedig 1980-ban először jutalmazták Oscar-díjjal.
AFP
Sophie választása – mindent vagy semmit
Szőke haj, hófehér bőr, tengerkék szem, ragyogó arc, amit ellenállhatatlanná tesz néhány szeplő. Ilyen egy szabálytalan szépség a szabályos szépségeket előnyben részesítő világban. Alan J. Pakula, a Sophie választásának rendezője az 1980-as években a filmjeiből a budapesti Toldi moziban rendezett vetítések előtt mesélte: a castingon tökéletes lengyelséggel idézett a koncentrációs tábort túlélt nő történetéből, egy másik alkalommal pedig a Bloomingdale áruház előtt koldusjelmezben mutatta meg utánozhatatlan átváltozóképességét. A Sophie választásában nyújtott alakításáért Oscart kapott, így ő az egyetlen színésznő, aki három éven belül kétszer is hazavihette a nagy presztízsű díjat.
AFP
Mamma mia! – humorérzék
A Meryl Streep: Az ezerarcú színésznő című, magyarul most megjelent könyvből kiderül, hogy kitartó úszó, jobban forgatja a kardot, mint Errol Flynn, kiváló tornász, remek sajtszuflét készít, és az sem marad titokban, hol vásárolja a védjegyévé vált kertésznadrágot. Miként az sem, hogy a négygyerekes édesanya hol él boldog házasságban szobrász férjével, Don Gummerrel. „Nincs olyan, hogy legjobb színésznő, bennfentesként nekem elhihetik” – mondta a világ kétségkívül legjobb színésznője, akivel kapcsolatban sokáig az a hír járta, hogy szinte mindent képes eljátszani, kivéve vígjátékkaraktereket. Volt romantikus hősnő (Távol Afrikától), kőkemény politikus (a harmadik Oscart hozó A Vasladyben), mire a 2000-es években megtalálták a könnyedebb feladatok az Abba slágereivel bohóckodó Mamma mia!-ban, az önironikus Az ördög Pradát viselben vagy a frivol Dübörög a szívben.
AFP
