A tizenkettedik alkalommal átadott Aegon művészeti díj Magyarország legrangosabb, független, legnagyobb pénzjutalommal járó magánalapítású elismerése, az előző év kiemelkedő kortárs szépirodalmi alkotását díjazza.

"… folyton mondatok vannak a fejemben, születőben lévő és kész mondatok, de nem szabad írás közben a díjakra gondolni, sem a szakma, sem a közönség elismerésére, tilos, kizárólag arra szabad figyelni, hogy a szöveg létre akar jönni" – mondta a Man Booker-díjas Krasznahorkai Winkler Nórának pár perccel azelőtt, hogy megtudta, az egyik legnagyobb nemzetközi irodalmi elismerés után elnyerte a legrangosabb hazai irodalmi díjat is.

A Báró Wenckheim hazatér a szerző nyolcadik regénye, és mint egy kivétellel mindegyik, ez is a Magvető Kiadó gondozásában jelent meg. A főhős, az Argentínából hazatérő báró Wenckheim Béla – Szirák Péter zsűritag szerint egy „klasszikus Dollár-papa történettel van dolgunk” – visszatér ősei földjére, a Viharsarokba. És közben szétnéz, szétnézeti a szerző, és szinte ugyanazt találja, amit itt hagyott.

A HVG-ben így mesélt a kötetről: „Az én történetem szerény: valaki egész életében egyetlen szerelem igája alatt él. És meghalni visszatér oda, ahonnan ez a szerelem származik. S hogy közben az emberi világ működik, hogy megmutatja magát? S hogy ugyanolyannak mutatja, mint volt száz és ezer évvel ezelőtt? És hogy mindez épp a mai kor Magyarországán esik meg? Ezt a véletlen számlájára írom. Mert mindent a véletlen számlájára írok. A rohadt véletlenére.”

A kritikusok az életmű összegzésének tekintik a gigantikus regényt. Felsorakoztatását mindannak, amit Krasznahorkai az elmúlt több mint harminc évben prózaíróként kimunkált.

Az író így tudta meg, hogy ő a díjazott: