Több mint 20 évvel a kultikus anime megjelenése után, élőszereplőkkel forgatták újra a cyberpunk világban játszódó Ghost in the Shellt (Páncélba zárt szellemet). A keményvonalas rajongók valószínűleg nem fognak elájulni Scarlett Johanssonék produkciójától.
Az év egyik legjobban várt filmjének kikiáltott Ghost in the Shellről sajnos megnézése után sem világos, mi volt az alkotók szándéka: kiszolgálni a hardcore rajongókat vagy a jól csengő címet felhasználva elmesélni egy teljesen új történetet? A végeredményt elnézve valamiféle hibrid megoldásra törekedhettek a készítők.
Az alaphelyzet többé-kevésbé megegyezik a 95-ös anime változattal. A nem is olyan távoli jövőben vagyunk (bár pontosan nem derül ki, hol és mikor járunk), Scarlett Johansson egy Őrnagy névre hallgató kiborgot alakít, akinek a teste (a páncél) gép, az agya (a szellem) viszont emberi, és a 9-es Szekció nevű csoport tagjaként terroristák és kiberbűnözők ellen harcol.
Ebben a disztopikus világban teljesen megszokottnak számít, hogy az emberek szellemi és fizikai teljesítményük javítása érdekében különféle implantátumokkal tunningolják fel testüket, vagy hogy hackerek betörnek valakinek a tudatába.
A történetben – néhány mellékszereplőt leszámítva – nagyjából ennyi közös pont van a két film között. Az új verzió lényegében arra épül, hogy az Őrnagy elkezd saját múltja után kutatni, miután feltűnik a Kuze nevű zseniális hacker, aki sorra gyilkolja le az Őrnagy robottestét is gyártó Hanka Robotics tudósait.
Jól lakik a rajongó is?
Közben meg szép számmal vannak olyan jelenetek, párbeszédek, amiket gyakorlatilag egy az egyben vettek át az animéből. Mintha úgy próbálták volna feloldani a fentebb jelzett dilemmát, hogy "a kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon" alapon adnak valamit a rajongóknak, hogy ők is jegyet váltsanak a filmre, miközben a jócskán átírt, Hollywood-kompatibilissé tett sztorival a szélesebb közönséget célozták meg.
Az updatelt, alaposan átszabott Páncélba zárt szellemnek pont ez a legnagyobb baja. A 1995-ös anime több szempontból is fontos mű volt. Például azért, mert olyan filozofikus kérdéseket boncolgatott, mint hogy lehet-e lelke egy gépnek, vagy járnak-e emberi jogok a mesterséges intelligenciának. (Az eredeti filmben az öntudatra ébredt Puppet Master nevű számítógépes program/vírus/bug volt a "főgonosz".)
Kiveszett a szellem a páncélból
Na, ebből a gondolati gazdaságból nem sok maradt az új Ghost in the Shell-ben. Persze nagy vonalakban felvetik, hogy mi tesz minket emberré, ha szemeinket és májunkat már lecseréltük mesterséges szervekre.
Azt is felveti, hogy a jövőben egyre jobban elmosódik a határ gép és ember között. De ezek csak azok a szokásos körök, amiket minden hasonló témával foglalkozó sci-finek le kell tudnia. Nagyjából ugyanezeket a magvas gondolatokat hallottuk vissza például a Robotzsaru 2014-es rebootjában.
Saját állításaira is csak nagyon marginálisan reflektál a film: ezért lehet az, hogy a film zárójelenete arra a bántóan közhelyes megmondásra fut ki, hogy "nem az emlékeink, hanem a tetteink tesznek azzá, akik vagyunk". Tegye fel a kezét, aki először hallja ezt a bölcsességet egy hollywoodi moziban! Na ugye.
Akciófilmnek rendben van
Mindez azért is zavart annyira, mert a több mint 20 évvel ezelőtt felvetett kérdések egyre aktuálisabbak; ami 1995-ben még vad sci-fi volt (pl. súlyosbodó technológiai függőségünk, a digitalizáció térnyerése), az manapság már nem is annyira tűnik távolinak. Ennek ellenére a Ghost in the Shell mindössze annyit villant fel, hogy milyen nevetséges, ha valaki a piálás miatt lecseréli máját.
Ha viszont sikerült kizárni tudatunkból, hogy egyáltalán létezett a 1995-ös anime, és félretesszük az igen magas elvárásainkat, akkor egész jól működik a Páncélba zárt szellem. Igaz, hogy a látványvilág a Mátrix, a Szárnyas fejvadász vagy Az ötödik elem után már nem számít túl eredetinek, de legalább részletes, szépen kidolgozott. Az akciójelenetek is jól vannak megkomponálva, az ikonikus mélybe ugrós jelenet talán még az eredetinél is jobban üt.
Bravúros mellékszereplők
Scarlett Johanssonra nem lehet panasz, de semmi különleges, hozza a kötelezőt. Nyilván sokak számára már az ő neve is elég lesz, hogy beüljenek a filmre. Mellette Juliette Binoche a másik húzónév, csak kár, hogy a francia színésznőnek írt szerep méltatlanul semmilyen.
A mellékszerepekben viszont kifejezetten izgalmas színészi alakításokat figyelhetünk. A 9-es Szekció vezetőjét játszó Takeshi Kitano (akinek karaktere érdekes módon egyedüliként végig japánul beszél) és a Batout, az Őrnagy partnerét alakító Pilou Asbæk telitalálat volt.
Kevésbé volt meglepő, hogy film legunalmasabb karaktere egyértelműen a főgonosz, a Hanka Robotics vezére volt. A Marvel-mozik kapcsán már sokszor leírtuk, hogy mintha Hollywoodban be lennének oltva az értékelhető, többdimenziós főgonosz-karakterek megírása ellen, most sem történt másként.
Lehet, hogy mindezek ellenére a jegypénztáraknál igazolja majd a Ghost in the Shell, hogy ez az év egyik legjobban várt filmje, de egy jól összerakott cyberpunk akciófilmnél ne számítsunk többre a címtől.
Sajnos a Ghost in the Shellből pont a lényeg, vagyis a szellem veszett el 2017-re.
„A bukásoktól, brutális sérülésektől való félelem folyamatosan bennem van” – meséli Valter Attila országútikerékpár-versenyző a Penge podcast legújabb adásában, ahol arról is beszélget Szilágyi Áronnal és Kenyeres Andrással, hogy milyen gondolatok futnak át az agyán egy esés után, mekkora nyomást jelentett számára a 2021-es berobbanása, és milyen hatással vannak rá a kommentek.
Novák Előd szerint a Fidesz hülyét csinál magából.
Hosszú hallgatás után jelentkezett a kormányközeli közvélemény-kutató.
A műsorvezető kiáll a szombati felvonulók mellett és drukkol, hogy békés legyen a rendezvény.
Nehéz-Posony Kata, a HVG ügyvédje minden kérdésre válaszol.
A jelentős indulótőkével is megtámogatott alapítvány már dátumot sem mond, mikorra várható a régóta ígért beruházás.
