Az UNESCO műemlékvédelmi világszervezetének (ICOMOS) Magyar Nemzeti Bizottsága 2006 óta minden évben kiosztja a Műemlékvédelmi Citrom-díjat a leginkább elhibázott műemlék helyreállításoknak.

A Füzéri vár díjának indoklásában többek között azt írják, hogy annak „kiépítése önmaga emlékművévé nemcsak örökségvédelmi szakmai körökben, de valószínűleg azon kívül is kellemetlen iskolapéldává vált. Ugyanis a helyi érdekeket rövidtávon bizonyára szolgáló, és sunyin a műemlékvédelemre hivatkozó, ám annak elveit semmibe vevő átgondolatlan át- és kiépítés, turisztikainak mondott fejlesztésről van szó.”

Emlékeztetnek, hogy a szakma arculcsapásaként hatott a hír, hogy ez a több éve tartó a műemlék-helyreállítás nemzetközi elveinek és követelménynek, a hazai gyakorlatnak fittyet hányó fejlesztési program „építtetői kategóriában” Pro Architectura elismerésben részesült. Mint írják, a díjat odaítélő indoklás jellemző mondata szerint „Az elkészült felújítás igazi turisztikai látványosság, egyben identitásunk és nemzeti közösségi tudatunk értékes és méltó bástyája.”

Az ICOMOS szerint ugyanakkor itt elsősorban vélt analógiák alapján nem műemlék-helyreállítás történt, hanem egy új, 21. századi, historizáló vár felépítése. „Mindez ott, ahol az eredeti vár áll(ott), ez azt jelenti, hogy eltűnt egy pótolhatatlan műemlékünk. Az új várpótlék eltüntette az egykorit. Az ablakok új keletű mérművei a Miskolc-avasi templom alapján készültek, az oltár a kisszebeni szárnyas oltár átalakított, rontott szerkesztésű, azaz hiteltelen másolata. Az új falfestés van, ahol Árva várának azt a díszítését másolja ide „középkoriként”, amelyet a 19. század második felében festett Maximillian Mann, müncheni festő. Így aztán az ő Árva-várai dekorációjának a visszaidézni szándékozott magyar középkorba másolását az utánérzés utánérzésének minősíthetjük.”

Az átvett részletek tehát sem nem eredetiek, sem nem hiteles másolatok. Ez lenne „identitásunk és nemzeti közösségi tudatunk értékes és méltó bástyája?” – teszik fel a kérdést.

Az ICOMOS hangsúlyozza, hogy addig nem várható a műemlékhelyreállítási szemlélet megújulása, amíg történeti értékeket megsemmisítő építészeti „megújító” kiépítést állítják példának az alkotók elé. Füzér 21. századi rekonstrukciós hamisítványként újjáépített felső várának Citrom-díja az építészet és a műemlékvédelem közös felelősségére hívja fel figyelmet.

A Népstadion Citrom-díjának indoklása szerint annak elbontásával mind építészeti, építészettörténeti, mind pedig sporttörténeti szempontból egy legendás nemzeti helyszín tűnt el.

„A Népstadion a több évtizedes erőfeszítések ellenére sem lett műemlék. Ily módon az új stadionépítés indulásakor még körültekintően kialakított fejlesztési elvek lépésről lépésre módosultak. Sajnálatos módon mindig az értékek megtarthatóságának a rovására. Így aztán még egy ilyen kiemelt program esetén is megtörténhetett, hogy az eredeti értékek tiszteletével induló fejlesztés során fokozatosan teljesen háttérbe szorul az értékszemlélet.”

Hozzáteszik, azt csak remélni lehet, hogy a kései utódok nem követik a példát, és vigyáznak a most létesülő új Puskás-stadionra, mint – remélhetőleg – majdan a 21. századot képviselő kiemelkedő alkotásra.