Jókai Anna Budapesten született, és már kisgyermekkorában érdekelte az írás, de tizenhat éves korában felhagyott vele és csak későn, 33-34 éves korában folytatta újból. Volt könyvelő, népművelő, művelődési előadó. 1956-ban felvételizett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára, levelező tagozatra, és így munkáját tovább folytathatta mint főkönyvelő. 1961-ben magyar-történelem szakos tanári diplomát szerzett, és tanított 1961-től 1974-ig a Budapest VIII. ker. Jázmin utcai általános iskolában tanított, majd a Vörösmarty Gimnáziumban.

1966-ban jelentkezett legelső novellapublikációjával, 1968-ban pedig a 4447 című regénnyel. 1968 és 1977 között öt regénye és négy elbeszéléskötete jelent meg, többek között 1969-ben a Kötél nélkül című novelláskötete. Művei ettől fogva az olvasók érdeklődésének középpontjába kerültek és egyre többen olvasták írásait. 1974-től csak írói hivatásának él, szabadfoglalkozású író. 1986 és 1989 között az Írószövetség alelnöke, 1989-től elnökségi tagja, 1990-től 1992-ig elnöke volt.

Ahogy a Wikipédia írja, akárcsak Németh László, úgy Jókai Anna is íróként is „megmaradt tanárnak”: műveiben gyakran jelennek meg pedagógusok (Tartozik és követel, A forma, Magyaróra, Szép kerek egész, Selyem Izabella), a tanári hivatás, a tanítás lehetőségének és értelmének problémái. Műveiben megjelennek az emberi közönyösség elleni küzdelem, a szeretet képviselete a világban, a spiritualitás, és a keresztény értékek.