A Stúdió K művészeti vezetője – mint mondja – kezd beleégni egy olyan karakterbe, amit sosem érzett magáénak, csak a filmrendezők így találják meg. „Én vagyok az ügyeletes kisebbségi arc, legyen az török, arab vagy roma, mindegy. Persze van tükröm, illúzióim meg nincsenek.”

Nagypál beszél a független színház működésének szinte abszurd viszonyairól, a túlélésről, és arról, hogy látja a mai közéleti-politikai viszonyokat. Mint mondja, mérhetetlenül elkeseredett.

„Olyan gyalázatos állapotba került a társadalmunk, hogy attól félek, ha változna is a politikai helyzet, s most azonnal több mint 9 millióan nekiállnánk, hogy megjavítsuk a közállapotokat, akkor is tíz évre lenne szükség hozzá. Akkor pedig már ötven év felett leszek, mire megint jó lesz itt élni, és az már nem mókás. Tehetetlenségemben azon szoktam dühöngeni: nekem már elloptak tíz évet az életemből egy másik országban, egy másik rendszerben, amelyről ugyanúgy látszott a második percben, hogy nem jó. Az az ország még mindig nyögi azt az időszakot, pedig 17 éve vége a háborúnak. Most akkor megint álljak tovább? Lépjek ki a társadalomból, és menjek el Új-Zélandra birkát tenyészteni, mert az nyugis hely, és jó messze van?”

A teljes interjút az e heti HVG-ban olvashatják.

hvg